Mérlegen a hivatás
E pillanatban az utolsó közös nevező az, hogy mindenkire szükség van. Legyen pedagógus, ápolónő, orvos, avagy rendőr, tűzoltó, katona – bárki, aki munkájával értéket teremt vagy értéket óv, de mindenképpen a közt szolgálja tisztességgel, arra szüksége van egy közösségnek. A szolgálat ellenértéke azonban most még az alkotmányozás kérdésénél is jobban megosztja a társadalmat.
Ékes bizonyíték erre egy évekkel ezelőtt e helyen megjelenő jegyzet, amely már érintette ezt a problémát. Azt, hogy az ország teherbíróképessége régen nem bírja el az eltartóknak és eltartottaknak ezt az arányát, hogy romló életviszonyok mellett egyre többeknek szúr szemet a 40 évesek nyugdíjazása. A jegyzet a lap portálján, a SZON-on azonnal heves szópárbajt váltott ki, s a két oldal véleménye komoly érvekkel védte és támadta a másikét.
Amit látni, hogy a szociális háló szakadozik, és az „halak életét” egy ilyen szedett-vedett hálóban Pilinszky János írta le jól: „vergődésünk testvérünket sebzi” . Ami tény: a túlélésért küzdve más megvilágítást nyernek a szerzett jogok, a hivatás választása, annak minden előnyével és hátrányával. A rendszer korrekcióra szorul, ez nem vitás – a hogyanról lehet vitázni, de azt sem túl sokáig.
- Nyéki Zsolt -
