Merjünk nagyot álmodni…

Úgy gondolom, hogy a 2010. június 04-05-06-ai hosszú hétvégén nem csak a gyerekek gazdagodhattak tündérmesébe illő élményekkel, hanem az edzők és a kísérő szülők is.

Már az autópályáról letekintve elvarázsolt bennünket a Wörthi-tó látképe. A tó partján ücsörögve, a víz felszínén tükröződő hegyvonulatok látványa nyújtott feledhetetlen élményt, melyek a háttérben szigorú magasságokba emelkedve ölelik körül a várost. Karintia fővárosa a hétvégi, csendes arcát mutatta meg nekünk. A patyolat tiszta város virágos terei, rendezett parkjai ámulatba ejtettek bennünket.

Szállásunkat elfoglalva a varázslatos környezetnek köszönhetően álmodozni kezdtünk, hiszen azért jöttünk a tornára, hogy megmérettessük a csapatot neves európai ellenfelekkel szemben is. Először egy óvatos álom fogalmazódott meg bennünk: de jó lenne a nyolc közé bejutni. Persze a pesszimistábbak próbálták szerte foszlatni a rózsaszín felhőket, de voltak merészebbek, akik tovább gombolyították azokat. A gyerekek egy Barça elleni mérkőzést, mint életük nagy kívánságát emlegették. A legmerészebb álmodozó pedig megkérdezte: mi lesz akkor, ha eljutunk a döntőig? Hát szegény kapott mindent, csak éppen üdvrivalgást nem.

Eljött a nagy nap. Beléptünk a Hypo Arénába, és ott bizony még a szülőkben is olyan érzés vett erőt, mintha ők maguk vizsgáznának. Mikor megláttuk, hogy a küzdőtér a valódi futballpálya fele lesz, kissé elszörnyülködtünk. Hatalmas volt. Eddig nem is játszottunk ilyen nagy területen. Ehhez képest az otthon kitűzött félpálya csak egy negyedet tesz ki. Már ekkor azt éreztük, hogy elérhetetlen távolságokba került a csoporton belüli első vagy második helyezés.

Félelmetes látvány volt a híres európai klubok megjelenése is. Csapatlogókkal ellátott, összefordítható ülésű luxus buszok, a gyerekek egységes sportfelszerelése. A Bolton és a Barça egyenesen a reptérről érkezett bérelt buszokkal. Elképesztő, hogy már a 10 éves korú utánpótlás futballistákra milyen hatalmas összegeket fektetnek be a nagyhírű klubok.

Aztán jött az első mérkőzés a svájci Wallisellen csapatával. Nem mondhatnám, hogy simán, de megnyertük a meccset. A Dynamo Zagreb már jóval keményebb játékot mutatott, odaszegeztek bennünket a kapuhoz. Alig volt egy-két támadásunk. A magabiztos védekezésünk eredményeképpen az egy gólos vereség számunkra szinte egy győzelemmel ért fel. A következő ellenfél a Red Bull Salzburg volt, akik gól nélküli döntetlent értek el a Dynamoval. Már lemondtunk a továbbjutásról, amikor a gyerekek megmutatták, hogy vannak még tartalékaik. A felpörgetett játékon felbuzdulva a szülők egyre hangosabban biztatni kezdték a lelátóról a csapatot. A buzdításnak kétgólos győzelem lett az eredménye. A gyerekek az öltözőben, a szülők a büfében örömmel konstatálták, hogy az egyik álom beteljesedett. Nyolc közé jutott a csapat.

Címkék: , ,







hirdetés