Merj ébren álmodni! – vallja a pár

Akt.:
Sparhelten főz, cserépkályhával fűt a Both házaspár és a természet látványát nem zárják ki függönyökkel
Sparhelten főz, cserépkályhával fűt a Both házaspár és a természet látványát nem zárják ki függönyökkel - © Fotó: Magánarchívum
Debrecen-Nagycsere – Bothné Dóra és Both Tibor: „Szívvel-lélekkel az emberekért, avagy jótékonyság és művészet házassága.”

A természet iránti rajongás vette rá a Both házaspárt, hogy a nagyvárosi életformát feladva tanyára költözzenek, megvalósítva ezzel azokat az ideálokat és normákat, melyeket sokan vallanak, de nem váltanak valóra.

Erre a világra nem lakni, hanem élni jöttünk – vallja hittel Both Tibor, s ezt éli meg napról napra a közösségi és a magánéletében. A Both-Dega Imbisz belvárosi kézműves étkezde és az egyetem melletti villamosmegállóban lévő, népszerű Both-Dega Büfé, vezetője. Törekvése, hogy napérlelte szezonális zöldségeket, gyümölcsöket, és szabad tartásban nevelkedett baromfik és legeltetős jószágok húsát használják fel alapanyagként. Elutasítja a fűszerekkel „tuningolt” ételeket, inkább – mutat rá – a minőségi alapanyagok összessége és azok harmóniája adja az igazi élvezeti értéket.

Ősi értékek

Both Tibor és családja tíz éve költözött Nagycserére, tanyasi körülmények közé. Új életük kialakítására a tudatosság a jellemző, például az őshonos kendermagos tyúkok tartása érdekében egészen Hódmezővásárhelyig mentek tenyészpéldányokért. A tanyához rét tartozik, ami ideális a kapirgálós, gyepelős baromfik tartására.

– A nemzedékről nemzedékre öröklődő praktikákból minél többet építünk be az életvitelünkbe, sparhelten főzünk, cserépkályhával fűtünk, nem zárjuk ki a természet látványát függönyökkel. Viszonzásul a természet elfogadott minket. Olyan szinten, hogy vízimadarak vonulási útvonalán élhetünk, ami kivételes kegy. Nálunk az egyik legszebb látvány a madarak mozgása, melyet közvetlen közelségből élvezhetünk.

A baromfikat mi madárként tiszteljük, udvaruk kialakításánál – folytatta – fontos szempont volt a tanyához tartozó legelő eltartóképessége, és az, hogy nyáron egy rekettyés bokorra felgallyazva térhetnek nyugovóra. A baromfiólat évente kétszer kimeszeljük, hamuval fertőtlenítjük, mentesítjük a kártevőktől.

Fotó: magánarchívum Fotó: magánarchívum ©

– Tanyára költözve fedeztük fel, hogy jól működik a biológiai óránk. Nem ébresztőórára, hanem magunktól kelünk. Ébredés után azonnal az állatokról való gondoskodás következik. Kiengedjük őket, takarmányt, friss vizet kapnak. Egész nap jönnek-mennek, s maguktól térnek nyugovóra. Miattuk úgy tűnhet, hogy röghöz kötött életforma a miénk, de nem jelent gondot, ha útra kell kelnünk. A család besegít, ha több napra elutazunk – hallhattuk Both Tibortól. Azt is elmondta, hogy „szeretik megélni a mindennapok történéseit és a jelen pillanatait”. – Ezekből az apró örömökből termeljük az örömhormonokat, hogy se magunk, se mások számára ne legyünk terhelkedők. Séta a gyöngyvirágos tölgyesben, vadvirágos tarka réten tücsökzenére: a természet rejtett szépsége ápolja lelki békénket. A tanyán elszakadunk a felgyorsult világtól, megnyugvásra lelünk – fogalmazott.

Időseknek és gyerekeknek is

– A tanyasi lét jellemzője az összefogás, az emberekkel való intenzív, jó kapcsolat. Itt nem fordul elő, hogy nem köszönünk a másiknak. Öt éve kialakult az együttműködés az idős küntlakó emberekkel. Tartós élelmiszert, használt mobiltelefonokat gyűjtünk a rászorulóknak civilekkel, a családsegítőkkel, tanyagondnokokkal, önkormányzati képviselőkkel, rendőrökkel, polgárőrökkel. Az Összefogás a Gyermekekért program során – hetvenhat támogató jóvoltából – A Halápon A Gyermekekért Alapítvány és Kortárs Szalon Kulturális Alapítvány szervezésében a tanyasi gyerekeknek és a Dévai Szent Ferenc Alapítvány gyerekeinek tehetségkutató és gondozó kézművestábort szerveztünk. A nyílt napunkon Böjte Csabával ünnepeltük a sok embert megmozgató együttműködést. Törekvésünk az együttműködésben, hogy egymást kiegészítve, ütközés nélkül valósítsuk meg céljainkat. Meg tudjuk szólítani az embereket, a részvétel, a közös siker a motiváció – emlékeztetett.

Művészsarok

A feleségem, Dóri gyerekkorában a Medgyessy körbe járt – mesélte Both Tibor. 2004-ben megépítettük a házat Nagycserén, s a kiköltözés után kezdett újra a festészettel foglalkozni. Művésztelepre jár festeni, nagybányai művészkapcsolatokkal rendelkezik. Tagja a Maticska Művészeti körnek és a Szatmári Képzőművészek Egyesületének. Itt, nálunk is szervezünk alkotótábort, a mi környezetünkbe érkeznek a festők, illetve a közelünkben található száztíz hektáros tájvédelmi körzetbe járnak festeni.

Szavait igazolva lenyűgöző akril és pasztellképek övezik a művész sarkot a házaspár portáján. A Kenézy Art Galériában és a budapesti Tető Galériában is kiállított virágcsendéletek, utcaképek, tájképek különleges hangulatot sugároznak. A több mint negyven képből álló önálló kiállítást a Debreceni Egyetem Élettudományi Galériájában is láthatták az érdeklődők. Jelenleg az áprilisi sajószentpéteri kiállítására készül a festőnő.

b11
„… az alkony titkait kutatja a vízparton, gumicsizmában tapodja a dús aljnövényzetet a vadászok nyomában, festőállványa készen az ámulatra, lelke a csodára…” – írja dr. Vitéz Ferenc (főiskolai docens, művészeti író, költő) Bothné Dóráról. Dórát a természet közelsége egyedülálló kreatív ötletekre inspirálja, szarvasbőrre festett sorozatának a kissé provokatív, „Van bőr a képén” címet adta. A környező tanyavilágból gyűjtögetett patinás cserepekre festett sorozatot „Cserépre álmodva” címmel láthatták a kiállítás látogatói.

Inspiráló életforma

A lányom festészetet végzett a Medgyessyben – említette Bothné Dóra, aki lánya teljesítményét méltatta előbb. – A budapesti MűCsoKi (Művészeti Csodák Kiállítása) pályázaton két képe is első díjat nyert, az enyém második díjas lett. Bekerültünk a Mű-Terem című folyóiratba. A Párizsi udvarban egy hónapig volt látható mindkettőnk munkája. 2012-ben anya-lánya közös kiállításunk volt, ÉnKépek címmel.

Mint mondta, inspiráló az életformájuk, a tűzrakás és -gyújtás látványa, hangja ápolja a lelküket. – Minden évszak a kedvencünk, a teraszon tudunk bográcsozni, szalonnát sütni, sűrű a vendégjárás nálunk. Esténként a beszélgetések meghitté varázsolják az esti lecsendesedést. Nyár végén az egyik tücsökciripelős estén az egri borász, Vincze Béla Tücsökzene nevű borát kortyolgatva gyönyörködtünk a dúsan virágzó mezőben, s az üveg címkéjére pillantva tudatosult bennünk a harmónia, hogy semmi sincs véletlenül. Az élmény ihlette az egyik festményemet, szarvasbőrre kívánkozott a pipacstenger. A címe Tücsökzene lett, melyet kedvenc borászomnak ajándékoztam. A festészetben a legnagyobb hatással prof. dr. Nicolae Suciu van rám, aki a Nagybányai Képzőművészeti Egyetem professzora. A karcolatok, utcarészletek, elhagyott és élő tanyavilág, az engem érő benyomások az ő hatását viselve formálódnak festményekké. A professzor szavai, útmutatása erőt és energiát hoznak a napi munkámhoz. Egy visszacsengő mondat többet ér mint száz könyv. Kiállításaimhoz, megmutatkozásaimhoz nagy segítséget kapok dr. Cs. Tóth János művészeti írótól. Legutóbb részt vettem a budapesti Art Expón. A három napos képzőművészeti kiállítás nagy tapasztalást és örömet jelentett. Minden kiállításomat kedvenc idézetemmel indítom: „Merj ébren álmodni!” A Hajdú-Bihar Megyei Őszi tárlaton mindkét munkámmal megmutatkozhattam, ott voltam a „nagyok” között, ami nagy lendületet ad a további munkámhoz – zárta szavait a festőnő.

Both Tibor szerint a Dóriban rejlő tehetség ettől az életformától bontakozott ki. – Ha valaki rendelkezik az önkifejezés eszközeivel, a természet közelsége katalizálja a kiteljesedést – jegyezte meg.

– Kovács Enikő –


Szóljon hozzá a Facebookon!









hirdetés