Olvasói levél: A jognak asztalánál...

Joggal tehetjük fel a kérdést, hogy melyik asztalról beszélünk, vagy melyikhez üljünk le. Mert a sokszor idézett Álmoskönyv szerint a jog az uralkodó osztály akaratát fejezi ki, és érdekeit szolgálja. Ezért van többek között feudális, burzsoá és szocialista változata. Ez utóbbi a társadalmi tulajdon rendszerére épült, biztosítandó a szocialista rendet és a szocializmus tervszerű építését. Ennek paragrafusára hivatkozva ítélték el és végezték ki, majd rehabilitálták Rajk Lászlót, akasztották fel azt a parasztot, aki a saját földjén szalonnát sütött. Nem okozott tüzet, de tüzet okozhatott volna! Erre hivatkozva ítélték el Mansfeld Pétert, aki azután évekig élt a siralomházban, hogy nagykorúként felköthessék. Messzemenően biztosítva „az állampolgárok jogait és a szocialista demokratizmus érvényesítését”. Majd a termelési viszonyok változásával – új idők, új erkölcsök – a magatartási szabályok is megváltoztak. Minek köszönhetően például ágyban, párnák között fejezhette be osztályharcos életét az a Marosán György, akitől a híres-hírhedt mondás származik: „most már nem tárgyalunk, mert már lövünk!” Farkas Vladimir is lényegében megúszta egy nyilvános „Canossa-járással”. Megírta „Nincs mentség” című könyvét, amelyiknek a végén saját és az egykori verőlegények nevében és helyett bocsánatot kér. Nem sorolom tovább ennek a jogrendszernek és alkalmazásának előnyeit. Még csak azt sem firtatom, hogy néhány vasutas miért béníthat meg törvényesen egy fél országot. Kérdezzék meg Justitiát, az igazság római istennőjét, akinek bekötött szemű, kezében mérleget és kardot tartó alakja az igazságszolgáltatás közismert jelképévé vált.

Kiss József
Miskolc