Mentett parlagi sast engedtek szabadon a Hortobágyon

Akt.:
Mentett parlagi sast engedtek szabadon a Hortobágyon
Budapest/Hortobágy, 2012. július 17., kedd (MTI) – Teljes felgyógyulása után kedden szabadon engedték a Hortobágyi Nemzeti Park területén azt a mérgezett parlagi sast, amelyet június végén találtak Báránd térségében. Az állat eddig a Fővárosi Állat- és Növénykertben lábadozott.

Júniusban közmunkások figyeltek fel a lucernatáblában tartózkodó, gyanúsan viselkedő állatra. Később kiderült, a parlagi sas mérgezéses tüneteket mutatott, valószínűleg szándékosan kihelyezett mérgezett csalétekből lakmározhatott – tájékoztatta közleményben az MTI-t az állatkert.

A sas az állatorvosi ellátás és az utókezelés hatására felgyógyult és megerősödött, így alkalmassá vált arra, hogy a szakemberek visszajuttassák a természetbe. A parlagi sas (Aquila heliaca) Magyarországon fokozottan védett, természetvédelmi eszmei értéke egymillió forint.

 

 

A Fővárosi Állat- és Növénykert madármentő tevékenységének keretében évente több száz emberi segítségre szoruló, mérgezett, áramütött, meglőtt, törött szárnyú, legyengült vagy elárvult madárról gondoskodnak. Ezeket az állatokat – ha az állapotuk és kondíciójuk lehetővé teszi – minden esetben visszajuttatják a szabad természetbe. A mentett madarak többsége védett, illetve fokozottan védett faj. Emellett az állatkert kisemlősök és hüllők mentésével is foglalkozik. A mentő tevékenység költségeinek finanszírozására az intézmény külön alapítványt hívott életre Magyar Madármentők Alapítvány elnevezéssel.

A madármentő tevékenységet széleskörű együttműködés keretében végzik, amelyben az állatkert legfontosabb partnerei a Hortobágyi Nemzeti Park, a Duna-Ipoly Nemzeti Park, illetve a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület.

MTI

 

Jegyzet: Mélyrepülés

Ó azok a csodálatos madarak! Hogy hasítják az eget! Milyen tiszta lehet a világ onnan fentről, a tobzódó formák geometriává finomodnak, a színek pasztellekké, a hangok éles zaja finom zsongássá. Határtalan szabadság! A változó nézőpont izgalmát bármikor felcserélhetik a lebegés nyugalmával. Talán mikor álmainkban repülünk, akkor élünk meg valami hasonlót.  

Ám az ő életük sem könnyű, a táplálékszerzés földközelbe szólítja őket, ahol számtalan veszély les rájuk. S ha elvesztik a szárnyalás lehetőségét, nagyon kiszolgáltatottak. Nincs biztosításuk és a szabad életbe való visszakerülésük még különösebb hasznot sem hoz. Csupán néhány önkéntes madárgyógyító törődésére számíthatnak. Mert van egy elszánt csapat, akik magukra vállalták gondozásukat. Sok áldozat és kitartó munka kell a Hortobágyi Madárkórház működtetéséhez, melynek önkéntesei számos madár életét mentik meg vagy legalább elfogadhatóvá teszik.

Ennek a tettnek példaértéke abban áll, hogy új perspektívát kínál gondolkodásunknak. A legtöbben talán így gondolkodunk: nem az én dolgom, nem tartozik rám; biztosan vannak erre megfelelő hivatalok és szakemberek… Ezzel nyugtatgatjuk magunkat, de ez csak önáltatás. Az információs technika korában élünk, a továbbított információk gazdagabbá és szabadabbá tesznek minket, „elveszik” tudatlanságunkat. Ám az információtöbblet felelősségünket nem növelte meg. Az egyetlen út, mely méltóvá tehet minket arra, hogy e Földnek gazdái legyünk, ha felnövünk ehhez a feladathoz. Felnőtt ember pedig nem lehet más, csak az, akinek van bátorsága másokért is felelősséget vállalni.

Koroknai Róza jegyzete