Mečiar végleges bukását hozta a szombati szlovákiai választás

Két évtized után az idei, szombati szlovákiai parlamenti választáson végleg “kikopott” a nagypolitikából az “államalapító” Vladimír Mečiar többszörös szlovák exkormányfő és pártja.

A jogi végzettségű Mečiar a legfőbb rendszerváltó szlovák mozgalom, a Nyilvánosság az Erőszak Ellen felfedezettjeként bukkant fel a (cseh)szlovák politikában. Remek szónoki és politikusi képességeinek köszönhetően gyorsan dolgozta fel magát az akkor még közös csehszlovák (majd cseh-szlovák) szövetségi rendszer szlovák miniszterelnökévé.

A Nyilvánosság az Erőszak Ellen fordulva 1991 tavaszán hozta létre pártját, a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalmat, amelyet azóta is vezet – 2002 óta Néppárt – Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom néven. Pártja 1992 és 1994 közt, majd 1994 és 1998 között volt fő kormányerő,az utóbbi négy évben pedig Ján Slota Szlovák Nemzeti Pártjával együtt tagja volt Robert Fico koalíciójának.

Mečiart az 1993-ban létrejött önálló Szlovákia “atyjaként” tisztelik hívei: 1992-es választási győzelme után miniszterelnökként néhány hét leforgása alatt megállapodott cseh partnerével, Václav Klaussal a közös állam különválasztásában. Ellenfelei már akor felrótták neki és Klausnak, hogy népszavazás nélkül határoztak a kérdésben.

Hatalma csúcsát 1994 és 1998 közt érte el Mečiar és pártja – a szlovák politikatörténet, a közéleti és sajtónyelv négyéves kormányát azóta is csak a “mečiarizmus időszakaként” emlegeti. Ekkor a pártklientúra tagjai kétes privatizációval juthattak egyik napról a másikra hatalmas vagyonhoz.

Az országot nemzetközi elszigeteltségbe sodorták, meghiúsították például a NATO-csatlakozsáról tartott népszavazást, visszavetették az európai uniós integrációt.

A kormánynak tagja volt Ján Slota Szlovák Nemzeti Pártja, amely támadássorozatot indított a magyar iskolák ellen, és igyekezett bevezetni az anyanyelvű képzést felhígító úgynevezett alternatív oktatást. Ez egyéni és közösségi tiltakozást váltott ki a szlovákiai magyar pedagógusok és szülők körében. Több magyar pedagógust sakkban tartottak vagy – ilyen-olyan indokkal – megfosztottak munkahelyétől.

Mečiar szembenfordult az őt nyíltan bírálni kezdő államfővel, Michal Kováčcsal, akit pedig pártja jelölt e posztra. Külföldön is nagy botrányt keltett, hogy – állítólag Mečiar kezdeményezésére – a titkosszolgálat megszervezte az elnök fiának elrablását, leitatását. Ezzel Kováč lejáratása, politikai ellehetetlenítése volt a cél.

Bár a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom 27 százalékkal megnyerte a választást, nem tudott kormány alakítani. Nyolc év következett ellenzékben, és a vélt vetélytársaival rendre leszámoló Mečiar 2006-ban már csak a voksok 8,79 százalékával jutott Fico kormányába. Idei eredménye 4,32 százalék, vagyis nem éri el az ötszázalékos bejutási küszöböt.

Gyengülését sokszor a pártból kiszorított politikusok térnyerése is elősegítette. Az egyik legjobb példa az egykor Mečiar jobbkezének számító, házelnökként is tevékenykedő Ivan Gašparovič, aki az ezredfordulón különbözött össze a pártvezérrel. Gašparovič előbb önálló pártot hozott létre, majd kétszer is köztársasági elnökké választották – legutóbb tavaly. A hat évvel ezelőtt elnökválasztáson legyőzte a szintén induló Mečiart.








hirdetés