Megy ez. Menne az is?

Akt.:
Megy ez. Menne az is?
© Illusztráció: Matey István, archív
Eddigi életem során szinte alig tapasztaltam, hogy a róla elnevezett járdán járdálni vagyis járkálni is lehet. Ott, ahol én lakom, ugyanis a gyalogosok emberemlékezet óta komoly kihívásokkal küzdenek. T. Szűcs József jegyzete.

Például azzal, hogy kihívják-e mentőt, mert valaki megint kificamítani látszott a bokáját, s járdányi izomereje sincs. Jelzem, akkortájt még a legközelebbi telefonfülke felkeresése is felért egy kéktúrával. Nagyon is valós volt tehát a kérdés, hogy kihívjuk-e, s ha igen ki hívja. Mindez leginkább arra vezethető vissza, hogy a járdát eleve komoly folytonossági hiányokkal fektették le. Merthogy méterenként futott keresztbe az aszfaltcsíkon minimum egy, de inkább több, jó mély repedés. Ám az eléggé nem méltatható rendszerváltásunk huszonötödik esztendejében sor került a mi járdánk generáljavítására is. Aprócska bibi örömünkben, hogy ha a lábunk alá már nem is kell olyan gyakran tekingetnünk, mint az előző harminc évben, a hátunk mögé nem árt. Merthogy itt is felfestettek a centivel sem szélesített járdára egy kerékpársávot. Magam eddig ugyan csak egy ízben kerültem a járdán, egy, immár engedéllyel közlekedő, bicaj első kereke tetejére – elmélázó ifjú hölgy pedálozott be hátulról alám -, de hallani ennél komolyabb esetekről is. Mindazonáltal a világért sem állítanám, hogy nem tudunk békésen közlekedni egymás mellett. Sőt, talán még egy moped vagy kismotorsávnak szintén jutna hely mellettünk. Bajom inkább azzal van, hogy a felújított szakasz után újfent olyan részekhez jutunk, amelyek abban az állapotban konzerválódtak, ahogyan a ki emlékszik már rá hányadik ötéves terv megteremtette. Eltekintve a repedésekből kinövő gaztól, amelyet egészen bizonyosan nem az egykori járdafektetők palántáztak volt a betonba.

Feltehetően azonban egyszer majd ott is megtörténik az építőipari ráncfelvarrás. Hogy ez mikor lesz, azt nem tudhatom. Talán még a magas járdaügyi hivatal sem. Mi több, nem is nagyon érdekel. Hisz életem javát már úgyis átbotladoztam az alig járható járdákon, botladozzanak tovább az életerős fiatalok. S akkor ők nemcsak azt mondhatják el unokáiknak, mint nemzedékem tagjai, hogy tudniillik a szocializmusnak nemcsak az útja, hanem a járdája is meglehetősen rögösnek, mi több járhatatlannak bizonyult. Hanem továbbfűzhetik történelmünk elemzésének fonalát annak a felismerésnek mentén, hogy a kapitalizmus útja és járdája viszont szerencsére egészen más minőséget képvisel. Sőt, a járdák között léteznek olyanok is, amelyeken immár a gyaloglás sem tartozik a kivitelezhetetlen tornamutatványok közé. ​

– T. Szűcs József –








hirdetés