Megtartani magunkat

Ádáz focicsata a ladányi strand homokos játszóterén 1973-ban
Ádáz focicsata a ladányi strand homokos játszóterén 1973-ban - © Fotó: HBN archív
Nagyon régen volt, azt hiszem, tízéves lehettem, és a keszthelyi utazásunk lázában égtem. Még ma is fülembe cseng nagyapám akkori szelíd, óvó hangja: „Fiam, minek mentek oda, minek utaztok el, hiszen itthon is tudnátok pihenni. Kimennétek a strandra, nincs jobb víz a ladányinál, aztán lefeküsztök a saját ágyatokba…” Kovács Zsolt írása.

Azóta eltelt negyven év, most már értem szavai értelmét – vagyis azt hiszem. Mert ahány ember, annyiféle igénye van a kikapcsolódásra. Kinek a „ladányi strand”, ahol tényleg jól lehet pihenni, és nem kell törődni az utazással, az idegen közeggel, a „más ágyában alvással”. Kinek pedig Új-Zéland, mert maga az utazás is egy nagy kaland az összes veszélyével együtt, és itthon milyen jó mutogatni a fényképeket, majd bezsebelni az elismeréseket. Végeredményben tök mindegy, hová tesszük le magunkat vakáció gyanánt! Egy a lényeg: onnan valóban felfrissülve térjünk vissza. Az azonban biztos, pihenni, kikapcsolódni muszáj. Akár csak néhány napra, vagy az év folyamán többször néhány napra. Módosítani napirendünket, változást beiktatni, új arcokat látni, szokatlan élethelyzeteket kipróbálni. Mert ez nemcsak pihenés, hanem edzése testi-lelki valónknak, védelme önmagunknak, egészségünk megtartása, tartósítása azok számára, akiknek szükségük van ránk.

– Kovács Zsolt –



Sporthírek






hirdetés