„Mások előtt járni egy lépéssel…” – Interjú Boros Józseffel, a megye leggazdagabb emberével

Akt.:
Boros József
Boros József - © Fotó: Matey István
Debrecen – Még az ellenségei is elismerik, hogy amihez nyúl, arannyá válik a kezei között.

Tavaly két, a TOP100 leggazdagabb magyart bemutató kiadványban is a 42. helyet szerezte meg a legmódosabb hajdú-bihari vállalkozó. Boros József vagyonát 13 milliárd forintra becsülik.

Emlékszik még, hogy a kölyök Boros Jocó mit felelt, amikor a felnőttek azzal nyaggatták, hogy “mi leszel, ha nagy leszel?”

Boros József: Gyermekkori álmom volt, hogy pap leszek. Szegény családból származom, ahol az éhezés mellett a hit volt az, ami formában tartotta az embert. Csakhogy a papi hivatáshoz gimnáziumba kellett volna menni, ahol viszont nem volt ösztöndíj, ezért pincértanulónak szegődtem.

Azt szokták mondani, hogy csak az első milliót nehéz megkeresni, a többi már jön szinte magától. Emlékszik, hogy mi volt az a biznisz, amiből aztán dőlt a pénz? Állítólag a dobozos sörrel alapozta meg a szerencséjét, amit utánfutószám hordott a Balaton partjáról Debrecenbe…

Boros József: Az első milliómat annak köszönhetem, hogy az Aranybikában pincérként dolgoztam, spóroltam, meg aztán mindig volt valami kis seft is. Hol némi valuta, hol egy kis farmernadrág, kvarcóra, vagy éppen török irhabunda. Érdekes, hogy az arany sosem érdekelt. De 22 éves koromban vettem például egy telket 100 ezer forintért, amit évekkel később eladtam 18 millióért. Az ingatlan-bizniszben már akkor is éreztem fantáziát. Aztán 1981 nyarán otthagytam az Aranybikát és szerződéses üzemeltetésre kivettem a Nyíl utcai kocsmát. Tele voltam ötletekkel. Beruháztam kétszer 4 ezer forintot két moslékos fazékba, amiket sörhűtőnek alakíttattam át. Néhány hét múlva már az utcán állt a sor vége a jó hideg sörért a kocsmám előtt. A hatalomnál ugyan kiverte a biztosítékot, amikor az italbolt felirat helyére kitettem, hogy kocsma, de ezt még elnézték nekem. Nem úgy, amikor a másik kocsmámra franciául írattam ki, hogy Moulin Rouge; a vörös-fekete táblát levetették velem. De nem adtam fel.

Az interjú további részét a Napló holnapi számában és a naplo.hu-n olvashatják.








hirdetés