Megszakad a magyar, de minek?

Megszakad a magyar, de minek?
© Illusztráció: Getty Images
Budapest, Debrecen – Ahhoz, hogy valóban több legyen az elosztható jövedelem, többet is kellene megtermelni.

„Ha egy országban tömegek hajlandóak éhbérért dolgozni (ilyen volt harminc éve a kínai munkás), ott a gazdaság rosszabb technológiai színvonal és bürokratikus szabályok mellett is versenyképes tud lenni. Abban a pillanatban viszont, amikor meg kell fizetni az embert, ez a fajta versenyelőny a múlté lesz” – válaszolta Bod Péter Ákos, a Budapesti Corvinus Egyetem professzora arra a felvetésünkre, hogy bár mi magyarok sokat dolgozunk, de nem elég hatékonyan.

A béka feneke alatt

A Világgazdasági Fórum versenyképességi ranglistáján a 63. helyen állunk, az intézményrendszer szempontjából azonban csak a 90., az üzleti képesség tekintetében pedig mindössze a 97. helyet foglaljuk el a 140 vizsgált ország közül.

Ez utóbbi mutató magában foglalja a kormány működésével kapcsolatos bizalmat, a kormányzás okozta terheket, a kormányzati döntések elfogultságát, megkérdőjelezhetőségét, bíróság előtti megtámadhatóságát.

„Ahhoz, hogy több legyen az elosztható jövedelem, többet kellene termelni, ami viszont hatékonyabb gazdaságot feltételez(ne). Segíteni kellene a kis- és középvállalkozások versenyképességét, ösztönözni a beruházásokat, és nem beletörődni abba, hogy a termelékenységünk fele az európai átlagnak” – mondta Chikán Attila közgazdász professzor.

A Versenyképességi Intézet igazgatója egyetlen bővített mondatba sűrítette a véleményét arról, hogy szerinte hol lehet a „bibi”: Nem azért olyan alacsony a magyarországi termelékenység, mert nem dolgoznak sokat és jól az emberek, hanem mert az intézményi problémák megakadályozzák, hogy az egyéni teljesítményekből társadalmi teljesítmény szülessen.

Versenyképes, ami kelendő

Bod Péter Ákos szerint az ilyen típusú országbesorolások mindig vitathatók, mert igazából egy-egy termék eladhatóságáról van statisztika. – Egy termék akkor versenyképes, ha megveszik. Az az ágazat versenyképes, amelyik növekszik. Egy ország esetében azonban a versenyképesség megítélése nehezebb ügy, hiszen az országban rengeteg tevékenység folyik, ráadásul egy részük nehezen mérhető. Mert mitől és mennyire versenyképes például a bíróság, vagy az iskola? Ezzel szemben a termelékenység olyan mutató, ami objektíven mérhető. Az egyetemen egy hallgató megkérdezte tőlem: hogy van az, hogy ha egy magyar munkavállaló kimegy Ausztriába vagy Németországba, akkor ugyanannyi idő alatt háromszor annyi értéket állít elő, mint korábban idehaza? A válasz nagyon egyszerű; ott háromszor akkora a termelékenység és ezt képezi le a többszörös fizetés – fogalmazott az egyetemi tanár, hozzátéve, hogy az ördög persze ezúttal is a részletekben bújik meg.

Meg kell venni kilóra…

Mitől függ az, hogy egy ember mennyire termelékeny? A professzor szerint erre a kérdésre rá lehet vágni: attól, hogy a gazdag országokban magasabb a technológiai színvonal. Csakhogy nem annyival jobb a tőkeellátottságuk, mint amennyivel termelékenyebbek. Abban is van valami, hogy akit jobban megfizetnek, az jobban teljesít, de az arányok ebben a tekintetben is sántítanak.

„A nagy rejtély tehát az a bizonyos harmadik komponens, amit műszaki fejlettségként, szervezettségként, munkakultúraként szokás emlegetni. Ugyanis fejlettebb gazdasági, társadalmi környezetben, kiszámítható viszonyok között a produktum is komolyabb, mint ott, ahol a tőkénk egy részét arra kell fordítani, hogy kikerüljük a rossz szabályokat és „kilóra megvegyük” a korrupt hivatalnokokat” – véli Bod Péter Ákos, aki szerint tehát versenyképesség dolgában az egyes embereken is sok múlik, de közel sem minden.

– Petneházi Attila –



Sporthírek






hirdetés