2008.05.22. 08:16
Kizárom magam
<p>Szőrösszívűek leszünk az értékelésnél – ígérgették, utalva arra, hogy a legapróbb hibák sem kerülik majd el figyelmüket. Fabók Ágnes jegyzete. </p>
Igazuk is van, mert ha már odaítélik az „ítéletet mondó” táblát, akkor legyen is az példaértékűen rendes ház és tiszta udvar. De hogy is szól a mondás? Először mindenki a maga portája előtt sepregessen!
Vajon hiteles-e, hogy azok legyenek az ítészek, akik nemcsak főterünk szépségéért és tisztaságáért felelősek, hanem a külvárosi parkok elhanyagoltságáért is? Pontot vonnak le a szagló szemetesek miatt – mondták, de vajon maguknak is írnak be egy fekete pöttyöt a kiskönyvbe, ha hasonló helyzettel találkoznak közterületen? A veszélyes aknafedél és a parlagfű akár kizárást is vonhat maga után…
Na, holnap megyek is, és elkérem a nagykulcsot a városházán. Jól kizárom „őket”, és addig vissza nem engedem, amíg rend nem lesz. Sőt, kizárok mindenkit, még magamat is.
Egy napra bezárni mindent, és kizárni mindenkit, ez volna jó.
Talán jobban is becsülnénk a munkát. Kétszer is meggondolná a dohányos, hová dobja a csikket, ha egyenként kellene felszedegetnie az összeset a „tisztaság napján”. Aztán fognék egy nagy táblát, kiakasztanám a Nagytemplom tornyára, ez állna rajta, hogy hirdesse országnak-világnak: tiszta város, rendes polgárok.
