Meghívjuk vacsorázni a legkedveltebb szerelmeseket

Akt.:
Illusztráció
Illusztráció - © Fotó: Getty Images
Nyolc szerelmes pár tagjai osztották meg velünk azt a kacifántos történetet, ahogyan a sors egymás útjába ejtette őket. A legtöbb szavazatot kapott sztori főszereplőit vacsorameghívással jutalmazzuk.

Volt, akit évtizedes házasság után hagytak el, új párja a volt férj választottjának exe, és volt, akinek a görbe lábujj lett a végzete. A megindító vagy szellemes eseteket most olvasóink elé tárjuk, hiszen Önökön múlik kik tölthetik a Bálint napot gyertyafényes vacsorával a debreceni Csokonai Étteremben.

Olvassa el az élet írta love sztorikat és szavazzon a legszimpatikusabb párra február 11–e 12 óráig. Az online voksolásnál a Facebook oldalunkon egy lájkkal adózhat mindenki, aki ezt korábban még nem tette volna meg: ha a bejelentkezést követően ráböknek a jobb felső sarokban a „Tetszik” gombra, nyomban a szavazás oldalán találhatják magukat és eldönthetik kit hívjunk meg vacsorázni.

Eredményhirdetés február 12–én, díjátadás pedig február 13–án lesz a Hajdú–bihari Napló szerkesztőségében.

Anett és János

A mi történetünk nagyon egyszerű nekem mégis az életet jelenti. Sose gondolotam volna 2011.12.28-ig, hogy találkozok egy olyan emberrel, aki később a szívemben egy nagyon is becses helyet foglal majd el. De kezdem az elején. Egy szerda este volt. Nyűgös voltam meg fáradt, ezért készültem korán lefeküdni, mikor egyszer csak kinyílt az ajtó. Barátnőm volt az. Nagyon sokáig kérlelt, hogy menjek el vele aznap este szórakozni. Nehezen, de beadtam a derekam. Az egész este pocséknak ígérkezett. Ám amikor szólni akartam barátnőmnek, hogy induljunk lassan haza, akkor oldalra néztem és megláttam ŐT.

Ott állt és engem nézett. Persze próbáltam úgy csinálni, mint aki észre se veszi, de a mosoly az arcomon elárult. Mutatta, hogy menjek oda, én meg összeszedtem minden bátorságom és elindultam felé. Azután táncoltunk. Minden tökéletes volt. Elkezdtünk beszélgetni. Kiderült, hogy egy iskolába járunk és hogy mind a ketten végzősök vagyunk. Ezek szerint a sors addig a napig nem akarta, hogy találkozzunk. Elkérte a telefonszámom és elbúcsúztunk.

Gondoltam nem érhet ez így véget, ezért írtam neki egy sms-t, amelyben megkérdeztem: nem akar–e barátnőt. Erre azt válaszolta, hogy ahhoz barátnő is kellene.
Másnap bejelölt Facebook-on és megbeszéltünk egy randit. Elvitt moziba, majd 2 óra hosszán keresztül sétáltunk. Azt akartam, hogy soha ne érjen véget. Mikor láttuk, hogy jön a buszom, egy pici puszit lehelt a számra és elköszöntünk. 2012. január 1-jén már egy párt alkottunk és ez ma is így van. A szerelem ránk talált azon a csodálatos éjszakán és soha nem fogjuk elengedni.

Három éve jóban-rosszban

Megismerkedésünk elején párom katona volt és kint tartózkodott Koszovóban. Minden nap beszéltünk interneten keresztül. Sok kételkedés,kinti kockázatok mellett 4 hónap után már nem bírtam tovább.Minden nap készenlétben kellett lennie,járőrözni kellett menni így nem tudtam mi vár ránk. Minden egyes percben az jutott az eszembe mi lesz vele,csak ne történjen semmi baja.

Minden nap együtt sírtunk és nevettünk,biztattuk egymást,terveztük a jövőt,de ezek csak szavak voltak. Majd haza jött misszióból és találkoztunk. Megbeszéltünk mindent és már 3 éve együtt vagyunk jóban rosszban. 1 év után el is jegyzett és a közös jövőnket tervezzük több-kevesebb sikerrel,de a végén remélem nagy sikerrel. Soha többet nem engedném el magamtól.

Fruzsina és Zsombor

Egy szép napon, pontosan 2013. február 28.-án ismertük meg egymást. Elmentünk egy tehetségkutató versenyre, a Csapókerti Művelődési Házba. Beléptünk az ajtón, és megláttuk egymást. Néha egymásra néztünk, majd miután mindketten végeztünk a produkciónk bemutatásával, ráköszöntem a helyes kis Bűvész srácra. Bűvészkedéssel, és karatézással indult a versenyen, én pedig énekeltem. Mikor oda mentem hozzá nagyon aranyosnak tűnt, és olyan édes volt a mosolya. Egy kicsit beszélgettünk. Azután este bejelölt, a közösségi portálon. Majd egy nap, mikor elmentem a legelső értekezletre az új iskolámban újra megpillantottam őt. Kinyitotta nekem az ajtót, újra úgy mosolygott, mint korábban. Majd többet kezdtünk beszélgetni, és egyszer amint hazafelé tartottam, az út másik oldalán ott állt ő, és integetett. Odajött hozzám, majd együtt hazamentünk. Telt múlt az idő. Egyre többet beszélgettünk, elmentünk könyvtárba, együtt mentünk bevásárolni. Egymásba szerettünk. Augusztus 13.-án elcsattant az első csókunk. Majd Augusztus 14. napján egy pár lettünk. Együtt töltjük mindennapjainkat, és február 14.-én pont Valentin-napon leszünk fél éve együtt.

Judit és Attila

2013.05.07-én este épp nagyon magam alatt voltam (akkor volt az 1 éves évfordulója annak, hogy a férjem 26 év házasság után egyik napról a másikra elhagyott). Valakivel beszélgetni akartam. Jött egy kósza ötlet, nem is tudom miért, de úgy gondoltam felhívok egy illetőt (férfit), akiről tudtam szintén elhagyták 1 éve. Időközben mindketten elváltunk. A telefonbeszélgetést találkozás követte. Kiváncsiak voltunk egymásra, meg arra is, ki hogyan élte meg a vele történteket. Mindkettőnk számára élmény volt a telefonbeszélgetés, és nagy meglepetés a személyes találkozás. Első perctől kezdve szimpatikusak voltunk egymás számára. Attila bíztatott: szórakozzak, ismerkedjek, lépjek túl a történteken. Igen, így kellene, tudtam, de én erre nem sok esélyt láttam. Jöttek a kérdések: kivel és hova és pláne 47 évesen? Felajánlotta: lesz ő a kísérőm. Attila 44 éves volt akkor. Elkezdtünk közös programokat szervezni.

Azóta együtt vagyunk, ennek már 8 hónapja. Túl az első közös karácsonyon, szilveszteren. Bátran mondhatom: szeretjük egymást. Szerencsére az ismerősök, családtagok mind szurkolnak nekünk. 40 km elválaszt ugyan bennünket, de mivel mindketten Debrecenben dolgozunk, így sok közös programot tudunk szervezni. (pl: színház, mozi, korcsolyázás). Gyermekeink is elfogadták a kapcsolatunkat. Közösen összerakosgattuk az összetört szívünk darabkáit. És hogy ez a történet ne legyen túl hétköznapi: elárulom Attila a volt férje annak a hölgynek, akivel az én férjem „lelépett”. Attila mindig azt hajtogatja: a sors akarta így, nekünk találkozni kellett. Azért is örülnénk ennek a nyeremény vacsorának, mert mindkettőnknek február elején van a szülinapja.

Kinga és Laci

A párom Laci, tesóm munkatársa volt egy pizzériában. Feltöltöttem a Facebook-ra egy közös képet, amin a testvéremmel épp az állatkertben vagyunk. Laci kommentet fűzött a képhez: „Látom megtaláltad a helyed!” Én visszakérdeztem hogy ezt kinek szánta és azt írta, hogy tesómnak. Na nekem már ekkor nem volt szimpatikus ez a fiú.

2012. december 26-án tesómmal Debrecenbe indultunk autóstalálkozóra. A bátyám útközben bejelentette, hogy meghívta Lacit is és megyünk érte. Mit ne mondjak, nem nagyon örültem neki. Amikor beült a kocsiba és rápillantottam Lacira láttam rajta, hogy furcsán néz rám, de nekem semmi többet nem jelentett mint a testvérem egy haverja. Megérkeztünk a helyszínre, ahol Laci folyamatosan nézett, kis idő múlva hozzám is szólt, beszélgettünk. Beláttam, hogy nem is olyan vészes a srác. Amikor hazajöttem már várt Laci Facebook üzenete. Az állt benne, hogy kellemeset csalódott bennem, mert azt hittem rólam, hogy egy elkényeztetett lány vagyok, közben meg nem és szerinte nagyon jó fej. Ezek után nagyon sokat beszélgettünk Facebook-on.

Egy nap kint álltam az utcán, amikor Laci pont arra járt és megállt egy pár percre beszélgetni velem. Azt mondta, hogy szeretne jobban megismerni. Adtam neki egy esélyt és 2013. 01. 12-én szombaton elmentünk randizni. Már ekkor este rákérdezett, hogy járnék–e vele. Meglepődtem nagyon! Azt hittem, hogy csak kíváncsiságból kérdezi. A válaszom annyi volt, hogy: „Aha!” Laci csak vigyorgott 🙂
2013. 01. 14-én hétfőn Laci értem jött a suliba és hazahozott. A ház előtt beszélgettünk, amikor Laci meglátta a kutyámat és mondta, hogy reméli nem ugrálja össze a kocsiját. Én megvicceltem, hogy benne lehet a pakliban, mert hajlamos rá. Azt mondta erre Laci, hogy akkor bántaná az állatot, mire én jeleztem, hogy ha hozzá nyúlna engem nem látna többet. Erre ő ezt mondta: nem tudtam, hogy ilyen állatszerető párom van.
Erre a mondatra felkaptam a fejem, hogy milyen „páromról” beszél? Nem kérdeztem tőle semmit, megértettem, hogy a szombati napot komolyan gondolta. Meglepődtem ezen, hogy én tudtom nélkül kapcsolatban vagyok. Persze örültem is neki, mert megkedveltem nagyon. Ezen a napon csattant el az első csók is. 🙂 Laci az első barátom. Igaz, hogy én 2013. 01.14-én döbbentem rá, hogy együtt vagyunk de mégis 2013. 01. 12-én ünnepeljük az összejövetelünk első napját.

A srác a buszról

2008 szeptemberében kezdtem el gyöngyösi főiskolára járni. Mikor először utaztam oda még a debreceni járaton, a hátsó ajtónál velem szemben megállt egy srác. Nagyon tetszett az orra -először azt szoktam megnézni valakin – és azok a gyönyörű szemek…

Mivel messze van Gyöngyös Nyíracsádtól, ahol lakom, kéthetente jártam haza csütörtök délutánonként. Minden alkalommal láttam a buszon „a cuki pasit”. Egy idő után Ő is nézett és egyszer mellettem állt, úgy utaztunk szótlanul egészen Vámospércsig, ahol Ő leszállt. Végig a torkomban vert a szívem. 2009 februárjában még szünetem volt és bementem Debrecenbe, a régi sulimba. Hazafelé a megállóban megpillantottam „a cuki srácot”, Ő is nézett. Olyan helyen ültem, ahol látott, mert középen, állva utazott. Egyszer csak rám mosolygott. Bekapcsoltam a telefonon a bluetooth-t, hátha ő is, így beszélgethetünk. (Megjegyzem: soha nem csináltam még ilyet és nem tudom, hogy jutott eszembe.) Meglátta a telefont a kezemben és ő is bekapcsolta. Nagy nehezen megtaláltuk egymást, átküldtük a számunkat. Viszont nem tudta megnyitni a telefonunk egymás üzenetét. A biztonság kedvéért felírtam a számom egy papírra és mielőtt leszállt a kezébe nyomtam a papírt.
Másnap felhívott, sms-eztünk, február (péntek) 13-ára megbeszéltünk egy randit. Akkor nagyon jót beszélgettünk, egyszer „megunta a banánt” és csak úgy a semmiből megcsókolt… mint a filmekben… Idén február 13-án leszünk 5 éve együtt.

Találkozás a Gyógyfürdőben

1992.február 24-én találkoztunk, először a debreceni gyógyfürdő külső lóhere medencéjében.

Én a barátommal, ő a barátnőjével úszkált a medencében, azelőtt soha nem találkoztunk, 21 évesek voltunk és utólag azt hiszem kerestük az igazit. Az első összenézés már sokat sejtetett. A két fiú csakúgy, mint a lányok nagy érdeklődéssel és a kontaktus keresésével figyelték egymást. Végül a patthelyzetet a feleségem akkori barátnője törte meg, aki megszólította a barátomat. Már nem emlékszem mi volt az a kis átlátszó kérdés, ami elindította a zárásig tartó folyamatos beszélgetést.

Egy dolgot biztosan tudok, hogy én kicsit lódítottam. A lányok kérdésére, hogy mivel foglalkozom, azt feleltem úszómester vagyok az uszodában, holott műszerész voltam, az akkor még működő debreceni dohánygyárban. Ez a válasz nagyon imponált mindkettőjüknek és ezután még többször találkoztunk közösen különböző éttermekben és szórakozó helyeken, négyesben. Persze akkor már bevallottam az igazat.

Hetekig nem sikerült eldönteni az „elosztást”., bár én tudtam, melyik lányt akarom. Végül kis papír cetliket írtunk az egyik teázóban és így eldőlt, hogy a barátom is az általam választott lányt szemelte ki. A feleségem barátnője pedig engem. A döntés az én kezemben volt és döntöttem. Kicsi harag persze lett belőle, de ez nem sokáig tartott, azóta ők is boldogságban élnek mostani párjaikkal.

Lassan 21 éve vagyunk házasok és négy fiúgyermekünk van, azt hiszem, hogy jó döntést hoztam.

Görbe lábujj a végzetünk

1986 augusztus 23, koradélután a hajdúszoboszlói fürdőben. Két nap múlva az egyetem előtti kötelező éves katonai szolgálatra „jogosító” behívóparanccsal a zsebemben sétáltunk a napsütésben a barátaimmal. Már az búcsúestet tervezték nekem a Mackóbüfé nevű „nagyon köpködős” kocsmában, amikor megláttam ŐT. Igazából nem is emlékszem pontosan, hogy hogy nézett ki, mert a könyvére, pontosabban annak a címére – Artamonovok ( Gorkij) – figyeltem fel és a lábujjaira :). Furcsa, mintha görcsbe rándult volna, úgy nézett ki. Minden mindegy alapon – úgyis eltűnök Nagyatádon egy évre – mi a legjobb köszönés egy soha nem látott lánynak, így szólítottam meg: hogy lehet ilyen „eltolt” lábujja valakinek?

Felnézett, elvesztem…

Kicsit élcelődött velem, de valami csoda folytán azt vettem észre, hogy sétálunk. Ő a szüleivel volt, haza kellett mennie, de megbeszéltük, hogy este 9- kor találkozunk a városban. Én ott voltam, ő nem. Gondoltam, késik, elindultam feléjük ( a címét megadta…). 10 körül meguntam a várakozást, csengő nem volt, bekopogtam az ablakon. Az édesanyja jött ki, kérdezte, mit akarok, mondtam, Csillával van találkozóm. A válasz: nincs itthon. Gondoltam megvárom. Hajnal 1- ig ültem az utca sarkán. Másnap derült ki, hogy otthon volt, nem engedték el, aludt. Másnap délelőtt összefutottunk. Nagyon ;).
Gondoltam, egy kaland, ennyi. Miután elváltunk, mondta, hogy majd ír, meg én is írjak a laktanyából…peeeersze…bla, bla…gondoltam, máris elfelejtett, bár éreztem valami nagyon nagyon erős vonzás van köztünk.

Este 10- kor csengettek nálunk, Ő volt, el akart búcsúzni, elszökött otthonról. Másnap bevonultam. Később elszökött a katonai eskümre, mindennap írtunk, 2-3 havonta láttuk egymást, többszáz levél van mai napig is összekötve, bedobozolva. 1990, március harmadikán volt az esküvőnk. A nagylányunk novemberben született, ma végzős szociálpolitikus a debreceni egyetemen. A középső fiunk 19 éves, agrármérnöknek tanul. A legkisebb fióka 12 éves, kiváló sportoló és tanuló. Még mindig együtt vagyunk. Nem tervezzük, hogy feladjuk az egymás iránt érzett szerelmet és a közös életünket.
Anyósomék?
Lassan megszerettek(???…:)…), de az az estét, amikor kiszökött hozzám, mai napig nem tudják :). Hála Istennek, nem olvasnak Naplót:)!!!

Így lett egy görbe lábujj a végzetünk:).

A szavazás oldalára a Hajdú-Bihari Napló Facebook oldalán keresztül vezet az út.

Címkék: ,







hirdetés