“Megfürgült” gondolatok

A napokban „tartott” magyar nyelv napja éppen alkalmas arra, hogy ráérős időnkben a folytonos vicc- és örömforrást biztosító, nyelvi leleményt kifejező szlenget is tanulmányozzuk. Barak Beáta írása.

Bár oly korban élünk, hogy az okostelefon kilóg a zsebünkből, így minden netes élmény és szófoszlány megtalál minket, a közelmúltban mégis jót derültünk kollégánk napi dumáján. A szó egy olyan itókásüvegre vonatkozott, amit nagyobb mennyiségben találtak egy építkezés befejeztével, miután valószínűleg „bekávéztak” vagy „ellőtték a tornyot” az ott tevékenykedők. Nos, ezt a kis teremtményt van, ahol rakétának, ürgének, netán csövesfelesnek is nevezik, de az, hogy kőműves-actimelnek, mindenkit nagy hahotázásra késztetett. Még mielőtt azt gondolnák az építőiparban dolgozók, hogy kipécézték őket, nyugodjon le mindenki, mert bizony a napi szleng minden szakmában képes maradandót alkotni. Nem az az „elit kertész” például, akiről hinnénk, mert ez a szókapcsolat is az alkoholtól elnehezült, ittas állapotban fűre rongyoló egyénekre utal. Megboldogult gimnáziumi magyartanáromtól nem kevés ehhez hasonló (nem trágár!) „trendingel” szót jegyeztem le anno, s azt tanultam, hogy ezek a szellemi-kulturális örökségünk alapját jelentő anyanyelvünk játékosságára, és az abban rejlő hihetetlen kreativitásra irányítják a figyelmet. Aki nem hiszi, tegyen pár jmf-et a tipszmikszre, vagy teleportáljon úgy haza a kolbászzsírmetál Szuzijával a buliból, hogy a sünök ne rendezzenek csikágót!

– Barak Beáta –








hirdetés