Arab tavasz: még sokáig a bizonytalanság lesz az úr

Akt.:
Szíriai bombázások
Szíriai bombázások - © Fotó: AFP
Debrecen – A politológus szerint Szíria okán egy platformra kerülhet Oroszország és a Nyugat.

Az összeomló diktatúrákból nem lesz szükségszerűen liberális demokrácia, illetve a korábban erősnek gondolt államok a válságok során mégsem bizonyultak olyan erősnek, mint sokan gondolták. Többek között ezekre világítottak rá az arab tavaszként emlegetett történések dr. Balogh László Levente politológus, egyetemi docens szerint. Úgy látja, a 2011-ben Tunéziából indult, majd több országra átterjedő tüntetéssorozat, az Iszlám Állam (IÁ) térnyerése, a szíriai polgárháború, illetve a menekülthullám között nem feltétlenül kell láncolatot keresni, ugyanis egymástól elkülönülő eseményekről van szó. – Az arab tavasz által érintett észak-afrikai országokban a közigazgatás és a közszolgáltatások rendszerei, illetve az állami erőszak-monopólium felbomlottak; az államok csődöt mondtak, mert képtelenek voltak a továbbiakban viszonylagos jólétet és biztonságot nyújtani, amelynek ára a diktatúra volt. A egyes országokban különböző komplex tényezők vezettek a rendszerek összeomlásához, így Egyiptomban a Muszlim Testvériség szerepe, Líbiában pedig a nemzetközi beavatkozás. Mára az is kiderült, hogy a politikai szereplőknek volt erejük a korábbi rendszer megdöntéséhez, az új államiság megteremtéséhez azonban nem – magyarázta.

Az „arab forradalom” Tunéziában, Egyiptomban, Líbiában, Jemenben, Bahreinben, illetve Szíriában bontotta meg a korábban fennálló rendszert. N. Rózsa Erzsébet az Arab Tavasz című, az idén megjelent kötetében arra hívta fel a figyelmet, hogy Bahreint kivéve a fenti államok mindegyike köztársaság. Arra, hogy a monarchiák többségét miért érintette kevésbé a felkelési hullám, több lehetséges magyarázatot ad. Az egyik szerint az uralkodó és a nép közötti társadalmi szerződés különösen jelentős ebből a szempontból, hiszen abban fontos szerepet játszik az uralkodócsalád vallási legitimációja. Nem úgy az összeomlott köztársaságok esetében, amelyek vezetői egyben a hadsereg első emberének számítottak, és mivel a haderő e helyeken társadalmi funkcióval is bír („néphadsereg”), azt az üzenetet hordozza, hogy a vezető eltávolítható, pozíciója megszerezhető – írta. Balogh László Levente ennek kapcsán kifejtette: az öböl menti országokban lényegesen kevésbé érvényesülnek az emberi és politikai szabadságjogok mint az európai demokráciákban, és a jólét miatt a szociális problémák sem élezik ki ezeket a kérdéseket.

Moszkva bekapcsolódik?

Szíria sorsa több szempontból is elüt a többi országétól. Itt ugyanis a tüntetések polgárháborúba torkolltak, és egyre inkább az ország egysége a tét. A politológus szerint az ország geopolitikai játszma színtere, Oroszországnak ugyanis nem érdeke Bassár el-Aszad távozása, mivel a Közel-Keleten már az édesapja által erős kézzel vezetett Szíria is az egyetlen olyan ország volt, amely szovjet- és később oroszbarát politikát folytatott, stratégiai partnerként pedig Tartúsz kikötője kijáratot biztosított Moszkvának a Földközi-tengerre. – Nem véletlen, hogy az Egyesült Államok és az európai hatalmak sem avatkoztak be katonailag, mint ahogy megtették Líbiában, hiszen akkor nyíltan szembekerültek volna Moszkvával. Ennek köszönhető, hogy Aszad még nem bukott meg – mutatott rá a szakember, hozzátéve, hogy a felkelők előrenyomulása okán Putyin elnök hajlandó komolyabb erőket mozgósítani a polgárháború lezárására. Az ő hatalomban tartása, illetve a menekültáradattól szenvedő Nyugat így azonos platformra hozhatja a nagyhatalmakat, hiszen a problémák eredője közös. Ezzel a Nyugatnak újabb békát kell lenyelnie a Krím-félsziget annektálása után – jegyezte meg.

A docens az IÁ katonáiról úgy fogalmazott, hogy azok valójában nem hadseregként működnek, inkább szabadcsapatok; nem reguláris tisztek vezetik, és katonai hierarchia sincs. Ez akkor mutatkozik meg, amikor szervezettebb katonai erőkkel, például a kurdokkal találkoznak, és velük szemben ­alulmaradnak. Összegzése szerint olyan sokszereplős ma is a térség, hogy a helyzet kimeneteléről legfeljebb találgatni lehet, felelősen nyilatkozni nem.

HBN–SZZSL


Az olaj, mint a hatalom eszköze

Balogh László Levente a Közép- és Közel-Kelet térségének jólétét meghatározó olaj árának alakulására is kitért, amely jelenleg csökkenő tendenciát mutat, és kérdés, hogy ez meddig tart. (A Goldman Sachs szerint akár 20 dollár/hordó alá is eshet az árszint, ami a jelenleginek – hordónként 48–49 dollár – közel a fele.) – Amikor az év elején először esni kezdtek az árak, hiába szerették volna a szintén jelentős készletekkel rendelkező oroszok a kitermelés csökkentését elérni, az arab államok erre nem voltak hajlandóak, mivel ez az, ami a befolyásukat és legitimitásukat biztosítja, és ezért még növelték is a kitermelést.








hirdetés