Még néhány év, és összeomolna…

Ha a jelenlegi nyugdíjrendszer marad(na), akkor néhány éven belül finanszírozhatatlanná válna.

„Nyugdíjügyben nincsen semmilyen közvetlenül ható  egyensúlyteremtési szándék, hiszen a rendszer egészében történő bármilyen módosítás csak hosszú távú hatással jár“ – közölte Gyurcsány Ferenc, a konvergenciaprogram tervezetét ismertetve. Hozzátette: a nyugdíjrendszer két legfontosabb eleméről, a   nyugdíjkorhatárról és az indexálás kérdéséről 2006 második felében hosszú szakmai és az érdekképviseletekkel történő egyeztetés után döntenek.

Szakemberek régóta mondják – hazaiak és külföldiek egyaránt –, hogy nyugdíjrendszerünk változtatásra szorul: ha minden így maradna, még néhány év, és a keresők képtelen lesznek eltartani a nyugdíjasokat.

Egészen biztos, hogy óriási lesz a felzúdulás, mert a változtatás (szigorítás, a nyugdíjkorhatár felemelése, a korkedvezmény és a „rokkantosítás” módosítása) érzékenyen fogja érinteni az idősöket, a csökkent munkaképességűeket.

Gyurcsány Ferenc keddi sajtótájékoztatóján egyebek között ezeket mondta: a nyugdíjrendszer hosszabb távú fenntarhatóságának, az időskor biztonságának tartós megteremtése érdekében több intézkedésre van szükség. Így, nem érintve a szerzett jogokat, át kell tekinteni az előrehozott, korkedvezményes nyugdíjazás egész rendszerét. Meg kell vizsgálni, helyén való-e, hogy egyes szakmákban 25 év szolgálati idő után az utolsó év   keresetével megegyező járadékkal lehet nyugdíjba vonulni.  

Igazságosabb 

Át kell vizsgálni a rokkantnyugdíjazás rendszerét, feltételeit. Ezen a területen a munkaerőpiacra visszavezető programokra és a felülvizsgálati rendszer teljes átalakítására van szükség.

Gyurcsány Ferenc szerint az újonnan megállapítandó nyugdíjak esetében szükséges a nyugdíjba beszámító jövedelmek igazságosabb és méltányosabb szabályozása, a korhatár alatti nyugdíjasok esetében a munkavállalás szabályainak módosítása. 

A fentiek kommentálására, értelmezésére kértünk egy munkajoggal foglalkozó szakembert, dr. Kovács Zoltán ügyvédet. 

7 és fél óra 

Dr. Kovács Zoltán úgy ítéli meg, hogy a rokkantsági nyugdíjrendszer valóban tartalmaz olyan elemeket, amelyeket bizonyos szempontból sokan igazságtalannak tekintenek. Így például a rokkantsági nyugdíjra nem jogosult az, aki rendszeresen dolgozik. De a rokkantsági nyugdíjra jogosultság szempontjából nem dolgozik rendszeresen az, aki a munkakörére megállapított munkaidőnél kevesebbet dolgozik.

Tehát aki nyolc órás munkakörben volt foglalkoztatva és abból „rokkantosították”, a rokkantsági nyugdíj folyósítása mellett napi 7és fél óra munkaidőben kereső tevékenységet folytathat, és akár több jövedelemre is szert tehet mint a korábbi keresete volt. Ezt többen igazságtalannak tarják, mondván ha a munkaképességét 67 százalékban elvesztette, akkor hogyan tud eleget tenni a fél órával kevesebb munkaidőben a munkaköri kötelezettségeinek. Ugyanakkor egészséges fiatalok várnak betölthető munkahelyre. Sokan vélik úgy, hogy ilyen helyzet csak akkor állhat elő, ha nem megalapozott okkal került sor a rokkantság megállapítására.

Túlzott szigor? 

A rokkantság megállapításának rendszere elsősorban orvosi szakkérdéshez kapcsolódik. Laikusként azt tapasztalom – mondja dr. Kovács Zoltán –, hogy megyénkben „szigorodott” a „leszázalékolás”, de számos olyan esettel találkoztam, amikor laikusként úgy ítéltem meg, hogy ez már a túlzott szigor kategóriája. Ezen a területen a szakértői intézetek tevékenysége, hovatartozása olyan kérdés amit én átgondolnék. Ezen kérdéskörök tehát szerintem is átgondolásra érdemesek.  

Tisztességes-e az emelés? 

Kérdésünkre, hogy tisztességes dolog-e a nyugdíjkorhatár emelése, a következőket mondta dr. Kovács Zoltán:

A nyugdíjkorhatár emelése nem tisztesség kérdése. Ez gazdasági kérdés, mégpedig az, hogy a nyugdíjpénztári befizetések fedezik-e a kötelezettségek teljesítéséhez szükséges pénzmennyiséget. Ha nem, akkor adódik az egyik legkézenfekvőbb megoldás, a befizetők körének szélesítése, és ennek egyik formája a nyugdíjkorhatár emelése. Az nem tudom megítélni, hogy a 25 év szolgálati viszony alapján folyósított nyugdíj megalapozott-e. Az ugyanis szerintem szakkérdés, hogy ezen munkakörök mennyire „használják” el az embert. Egyébként el tudom képzelni, van olyan munkakör, hivatás amelyben az elöltött egy év megfelel máshol eltöltött kettőnek. Hogy a jelenlegi rendszer megfelelő értékelésen, elemzésen alakult-e ki, határozott igennel vagy nemmel megválaszolni nem tudom, de gyanúm inkább arra van, hogy finomításra lenne-e téren szükség. 

Sz.G.








hirdetés