„Még magammal sem kötök kompromisszumot semmiben”

Akt.:
Csató Péter
Csató Péter - © Fotó: Molnár Péter
Debrecen – A 22 év után feloszlott Replika zenekar lelke, Csató Péter mára Krisna-tudatos emberré vált.

Több mint két évtizedes pályafutása végére tett pontot nemrég a Roncsbárban tartott búcsúkoncertjével a debreceni Replika. A Csató Péter (gitár, ének), Falat (basszus) és Szabó Gergő (dob) felállású extrém metal banda frontembere több éve Krisna-tudatú hívő, Csató most – a többiekkel összhangban – úgy döntött, nem kívánja tovább életben tartani a triót.

Nem indulhat más kérdéssel ez az interjú, mint hogy miért oszlott fel több mint két évtized után végleg a Replika?

Csató Péter: Bár én vagyok a zenekarvezető, de ilyen kérdésekben minden tagnak adnia kell a szavazatát, hogy mi történjen. Amióta 2010-ben meggyengült a kapcsolatunk, néhány dologban már nem értettünk egyet. Ezek gondolkodásbeli, illetve életstílusbeli különbségek voltak, emiatt nem éreztem már azt, hogy stabilan mögöttem van a két ember. Ez volt az egyik ok, a másik sokkal triviálisabb. Ez a csapat egy underground zenekar volt, én vittem ilyen irányba, mert nem kötöttem kompromisszumokat abban, amit képviseltem. Kísérleti alapon működtünk, nem akartunk ráülni semmilyen trendre. A srácok ebben abszolút benne voltak, és nagyon jól dolgoztunk együtt. Egy ideig ez szépen ívelt fölfelé, kívülről úgy tűnt, hogy ez milyen jól működik, híres zenekar, satöbbi, de belülről anyagilag nem ez volt a valóság. Ha nincs egy egységes képe a csapatnak, amit csinálni akar, amerre tart, és átmegy szórakozásba ez, akkor meggyengül a banda. Egy rockzenekar csak úgy tud létezni, ha mindig játszik, az utolsó kis klubokba is el kell menni, és van, hogy csak ötven ember nézi meg a produkciót. Ahol semennyit nem keresel, hanem még te fizetsz, s ebből elég sok volt 2007-2008 táján. Nagyon elhivatottnak kell lenned egy ilyen közegben, hogy folytasd. Abban az időben sokat beszélgettünk erről a szituációról, érdemes-e ezt tovább folytatni. Végül a dobosunk, Gergő kiment külföldre dolgozni, s akkortájt döntöttem úgy, hogy nem akarom ezt így csinálni.

Említetted, hogy nem akartál sosem kompromisszumot kötni. Lett volna erre amúgy lehetőségetek a haszon reményében?

Csató Péter: Igen, csak többet kellett volna agyalni azon, hogy mi a műfajunk, hogyan közöljük a mondanivalónkat, hogyan reklámozzuk a produkciót. Én ehelyett kísérleteztem, a zenekar meg lelkesen jött utánam. Ha valaki ismeri a Replikát, az láthatja, hogy a zene eléggé színes, néha talán eklektikus, ez pedig a személyiségünkből jött. Tehát nem voltunk olyan profi zenekar, hogy meghatározzuk, melyik skatulyát fogjuk sikerre vinni. Emellett ott van az én szellemi utam, ami egy állandó változás, és a kötött formákat nem tűröm. Nem bírom a cölöpöket, ki kell azokat kerülnöm, mert egyébként nem tudom kifejezni magam. Van, amikor a metalzene nagyon alkalmas erre, ilyen a düh, de ugyanakkor én pozitív dolgokat is közvetíteni akartam. Ez utóbbiból többet kellett adnom, mert ha állandóan csak sokkolom az embereket, akkor az pszichológiailag nem jó. Ezzel a két oldallal játszottam. Voltak olyan albumok, amelyek piszkos kemények voltak, mint mondjuk a Nem hiszek című, utána pedig ott volt Az élvezetek földjén, amely abszolút egy másik irány. Azok, akik csak bulizni jöttek el egy koncertre, nem feltétlenül szerettek az utóbbi lemez által ébresztett gondolatokkal foglalkozni. Mindig is egy klubzenekart szerettem volna, mert csak így tudok személyekkel kapcsolatban lenni, sohasem a tömeg vonzott engem. Klubszinten tudtam az alternatívámat azok elé tárni, akik fogékonyak rá.

Fotó: Molnár Péter Fotó: Molnár Péter ©

Annak idején, amikor végbement az életstílusodban ez az éles váltás, a többiek, akik még buliztak ezerrel, ezt miként fogadták?

Csató Péter: A Gergőékkel való megismerkedésem után már egy-két éven belül váltottam, de azért még volt egy-két kalandunk közösen… Azonban nekem ez mindig problémát jelentett, én nem akartam így élni. Zavart, de nem tudtam váltani egy darabig, mert gyenge voltam hozzá, hogy úgy nyomjam ezt a rock and rollt, hogy közben ne igyak és ne cigizzek. Éreztem, hogy a gondolkodásom megváltozik. Amikor ittam, éreztem, hogy nem úgy működök, amilyen én valójában vagyok. Sokszor gondolkodtam ezen, és voltak próbálkozásaim. A cigarettát le is raktam hamar, de azzal nem tudtam felhagyni, hogy néha megigyak valamit a srácokkal. A változáshoz kellettek nekem azok a Krisna-tudatos személyek, akiket megismertem a szellemi úton. A barátaim lettek, és nem prédikáltak nekem, csak láttam, hogy vannak emberek, akik így élnek és jól érzik magukat. Amikor bennem is végbement a változás, már felszínesebb kapcsolat volt köztünk a zenésztársaimmal, hiszen az értékrendünk nem volt ugyanaz. Nyilván ez is probléma volt hosszútávon. Nem voltunk már sülve-főve együtt, csak a zenélésre korlátozódott a kapcsolatunk, ami szintén nem szerencsés egy zenekarban. Azonban jól elvoltunk, Falat és Gergő is végtelenül rugalmas személyiség, őket nem zavarta, mit csinálok, sőt tetszett is nekik, hogy egy komoly dologra épül a csapat mondanivalója. Így viszont már nem volt olyan mély a kapcsolatunk, ami a színpadon is meglátszott, és szerintem a közönség is megérezte, még ha nem is mondta ki. Megérett az elhatározás, hogy ezt így nem éri meg csinálni. Annyi mindent felépítettünk, aminek van értelme. A hallgatóink megértettek dolgokat abból, amiről beszéltünk és segítettünk nekik. Ezek remek dolgok voltak, rengeteg emberrel leveleztem és levelezek a mai napig, az élet értelméről és hasonló témákról beszélgetünk. Ha nem is értenek velem mindenben egyet, de valamit felfognak belőle, és ez erőt ad nekik. Szükséges volt egy lezárás, mert ezek az emberek nagyon kötődtek a bandához, és ennyivel tartoztunk nekik. Ez egy tudatos döntés volt, hogy itt most legyen vége a történetnek, mert ez már nem teljesen őszinte út és nem fölfelé vezet. Nem volt könnyű, de kimondtuk: hagyjuk abba, zárjuk le, és csináljunk egy klassz klubkoncertet. A koncerten a közönség és a zenekar között kölcsönös tisztelet volt tapasztalható, figyeltek és befogadták, ami lejött a színpadról. Megindító volt az az este számomra is, de én nagyon tudatos utat járok, magammal sem kötök kompromisszumot, és itt nincs helye az érzelmeknek. Csak aminek van értelme, azt csinálom. Mindig hozok döntéseket, amikor útelágazásokhoz érek, s ezek a döntések tudatosak.

Fotó: Molnár Péter Fotó: Molnár Péter ©

S megesik olykor, hogy utólag azt mondod, rosszul döntöttél?

Csató Péter: Nem, mert rendszerint alaposan átgondolom, mi szól a dolog mellett és ellene, ezenkívül néhány számomra fontos ember véleményét is meghallgatom. Időt szánok a fontos döntések meghozatalára. Ezért is kellett három-négy év, hogy arra jussak, befejezzük a Replikát.

Mivel foglalkozik most Csató Péter?

Csató Péter: Az utóbbi nyolc évben ezt a vegetáriánus éttermet vezetem, ahol most beszélgetünk. Egyházi tulajdonban van a hely, viszont szabad kezet kapok a döntésekben. Az, hogy miből tartom fenn magam, sosem jelentett problémát, mert alapvetően lemondottan élek, nincsenek nagy igényeim, csak ennivalóra és innivalóra van szükségem. Ez egy végtelenül egyszerű, de nagyon jó élet. Azért tartjuk fönn ezt a központot, hogy embereknek példát mutassunk, hogyan tudnak változni. Nagyon sokan járnak ide ebédelni, de sokan látogatják a klubkoncertjeinket is péntek esténként. Ötvenen-hatvanan összegyűlünk, és indiai tradicionális zenét játszunk. Ilyenkor csak mantrákat éneklünk egy-két órán keresztül. Ennek mindig a hangulata a fontos. Ez egy másik tudatállapot, happening zajlik, örömzene, és mindenki jól érzi magát. Ebben tökéletesen ki tudok teljesedni.
Másik projektünkben híres slágereket mantrásítunk meg, mondjuk a Red Hot Chilli Pepperstől a Snow című dalt. A lényeg, hogy ezáltal adjak valamilyen transzcendens élményt az embereknek, mert mindegy, mit gondolnak róla, de az mindenképpen eléri a szívüket és ott kifejti a hatását, mint a gyógyszer.

Mi ragadott meg téged a Krisna-tudatban, mit ad neked a mindennapokban?

Csató Péter: Gyerekkorom óta keresek. Sosem éltem rosszul, valahogy mindig azt csináltam, amit szeretek, mindig fent tudtam maradni, és valójában nem szenvedtem hiányt semmiben. Elégedett ember voltam, de volt bennem egy űr, hogy tényleg csak ennyi az élet? Megöregszünk, és vége? Meg akartam érteni, hogy miért élünk. Ez nagyon fontos kérdés volt, amit tizenévesen kimondtam: miért születtem, mi a dolgom? De nem kaptam rá választ sem a szüleimtől, sem a barátaimtól. Aztán jött a piálós korszak, akkor elfelejtettem ezeket, csak éltem öt-hat évig, buliztam, de aztán megint előjött a kérdés. Rengeteget olvastam, megismertem Platónt, Hegelt, de nem bírtam összerakni a képet. Idővel megértettem, hogy kell egy guru, aki tényleg mindent tud. Aki, ha fáj, ha nem, az abszolút igazságot fogja elém tárni. Mindenkinek a szívében ott van Isten, és ha vágyja a szellemi fejlődést, akkor megadja számára azt a személyt, aki vezetni fogja. Az említett személyekkel való találkozáskor a példájuk tetszett meg, még nem figyeltem a filozófiájukat, és nagyon nehezen hittem el bizonyos dolgokat. Később meggyőztek, mert ezek az emberek őszinték voltak. Tették is azt, amit prédikáltak, csillogott a szemük, és tiszták voltak. Ekkor megértettem, hogy én ezt akarom csinálni. Ez a döntés egy pillanat alatt született.

Fotó: Molnár Péter Fotó: Molnár Péter ©

Mint mondtad, kerested, mi az élet értelme. Mi az?

Csató Péter: A lélek bármilyen testet kaphat, növényit, állatit és emberit. Amikor valaki megkapja az emberi testet, akkor megkapja a képességet arra is, hogy megértse, kicsoda és honnan jött. Erre egy állat nem képes, mert olyan testben van, amiben ezt nem tudja kigondolni. Az az üzenetem az emberekhez, hogy tegyék fel maguknak azt a kérdést, hogy miről szól az életük, mi a létezésük értelme.

Vannak még neked paráid?

Csató Péter: A hétköznapokban nincsenek. Az ember viszonylag könnyen képes elérni a félelemmentességnek ezt a szintjét. A halálfélelemről viszont óvatosan nyilatkozom. Amikor három éve anyám meghalt, azt hittem, nagyon könnyen fel tudom dolgozni, mert értem a filozófiát: ő nem halt meg. De az érzelmek nagyon erősek. Csak azt éreztem, hogy nincs anyám. Képzeld el, mikor azt érzed, hogy nem leszek én! Leszek, de amikor azonosítod magad a testeddel, akkor az olyan, mint mikor kidobnak a lakásból, illetve annál komolyabb.

Quo vadis, szerinted hová tart ez a világ?

Csató Péter: A vallástalanság a legnagyobb gond. Ez alatt nem azt értem, hogy az emberek nem vesznek részt a szervezett vallásban, hanem azt, hogy nem követik a vallásos elveket. A mai emberek át vannak mosva azzal, hogy azt hallják, ők bárkik lehetnek. Nem értik a karma törvényét, hogy van egy sorsuk, egy képességük, egy korlátjuk, csak azok lehetnek, amire képességük van. Abban kell fejlesztenünk magunkat, amire rendeltettünk.

– Tamás Nándor –


A Replika zenekar pályafutása

  • Alapítási év: 1994.
  • Legutóbbi felállásCsató Péter – (alapító) énekes, gitáros (1994–2016); Falat – basszusgitár (1998–2016); Szabó Gergő – dob (1998–2016)
  • Korábbi tagokFazekas Krisztián – (alapító) bőgő (1994–1998); Kiss Árpád – (alapító) dob (1994–1998); Hargita Gábor – dob (1998–1999); Tóth Laboncz Attila – basszusgitár (1998-1999)


    Diszkográfia

    Demók: Testek – 1995; Hanyatlás – 1996
    Nagylemezek: Nem leszek áldozat – 1996; Ima – 1998; A föld (az első két demó újrakevert dalai, valamint két új szám) – 2000; Testbe zárt lélek – 2000
    Másik világ kapujában – 2001 ); Acoustica – (a legsikeresebb számok akusztikus verzióban) 2003; Durva élet – 2004, Igazi kép – (10 éves jubileumi koncertlemez), 2006, Nem hiszek / I Don’t Believe – 2007, Az élvezetek földjén – 2010









hirdetés