Meg a kicsi

Meg a kicsi
Ma már az emésztési zavar és a renyhe gyomorműködésre kitalált csodaszer ugyanolyan fennkölten ajánltatik a kedves néző figyelmébe, mint a feminin termék intimitása, avagy a férfiak szerelmi tettrekészségét növelő csodagranulátum. Boda István jegyzete

Nem először – s nem is utoljára – ismétli a Viasat3 a „Két pasi meg egy kicsi” című amerikai vígjáték-sorozatot. A laza epizódokból egybeálló történet utólag is sokak kedvence, a néző azt kapja benne, amire leginkább ki van éhezve: a humort. A kaján irónia minden ötletből kibeszél, s bár egy-egy fordulat a legszigorúbban magántörténeti, mégis valami olyan társadalmi képletet összegez, ami kortünet, ami létezésünk mikroklímájának akár a görbe tükre is. Jómagam is ezért térek vissza hozzá újból és újból, holott állandóan ingerel a csatorna agresszív reklámdömpingje az árukapcsolás átlátszó trükkjeire alapozva, s ha nem kapcsolok más adóra, azzal szórakozom, hogy előre mondom a hirdetési szövegek gügye fogalomzavarát, amelyek a célba vett termékek nagyszerűségét legalább annyiszor ismétlik, mint mi hajdanvolt elemista korunkban a szorzótáblát. S ma már az emésztési zavar és a renyhe gyomorműködésre kitalált csodaszer ugyanolyan fennkölten ajánltatik a kedves néző figyelmébe, mint a feminin termék intimitása, avagy a férfiak szerelmi tettrekészségét növelő csodagranulátum. Na, de hát miért lenne ez a kanális más, mint a többi? Van olyan, amelyik odáig megy a szemtelenségben, hogy kínálati dumájával jócskán ráver a mégiscsak műsor sugárzásra kapott időre, holott a „kuratóriumi” ajánlás bizonyos feltételeket szab a kereskedelmi etikában is. Amit ma már legalább annyira vesznek komolyan, mint a BKV-t ellenőrző tiszti kar takarékossági becsületszavát.

Viszont komolyan veendő a két pasi meg egy kicsi naponkénti csetepatéja. A fordított idillre játszó részletek főként verbális zamatukkal kötik le a néző figyelmét, és ez a játék fölényével kiegészülve felettébb szórakoztató. A fivér és az öcs között állandósult perpatvar még a gyermekkor idejéből datálódik, s az egy sérelemre járó közelharcnak általában a fiatalabb a vesztese. Amit lázadozva, de mégis beletörődve visel, mivel a kényszerű együttélésnek alapvetően ő a vámszedője. Pompás házban él, nem kell fizetnie a lakbért, s még a személyiségében igencsak különc fiúgyermeke is vele lehet. Nos, ennek a hármasnak aztán igen vad és változatos kalandjai vannak. A nők, az elvált feleség, az új férjjelölt, s még ki mindenki veri fel a „ház csendjét”, miközben a nem éppen legodaadóbb anya próbálja zsarolni őket csípős és fűszeres trükkjeivel.

Ám a mindennapos tányértörés ellenére is a képtelen családi vígjáték nem ismeri az unalmat, s a létezésnek általában ebből fakad a derűje.

– Boda István –