Mazsolás dugó és az agyvérzés garantált!
Mert azt aláírhatja mindenki, hogy amikor már a negyedik zöld lámpás hullámmal sem sikerül túljutnunk egy nyamvadt kereszteződésen, a korábban orrunk alatt mormolt szitokszavak egyre felerősödnek, különösen, ha egy megbeszélt találkozónak már így is negyedórás késéssel futunk neki. Ilyen felfokozott idegi állapotban pedig egy-egy tanulóvezető bénázása már-már egy agyérgörccsel is felér, s összeszorított fogunk közül csak annyi szisszen – ezt nem hiszem el. S, nem csak nem hisszük el, azt sem kifejezetten értjük, hogy egy amúgy is káoszhoz közeli szituációba miért visznek a kedves autós oktatók olyan fiatal és rutintalan vezetőket, akik önhibájukon kívül, pusztán tapasztalat hiánya révén lassabban vagy egyáltalán nem indulnak el lámpaváltáskor, esetleg lefulladnak kanyarodás közben.
Azzal gyanítom a többség is egyetért, hogy ezeknek a leendő autóvezetőknek nem biztos, hogy a legnagyobb dugók közepette kellene poroszkálniuk, elvégre így is kellően balesetveszélyesek ezek a szituációk nélkülük is. Azt is értem persze, hogy előre jegyzett útvonalakon halad a képzés és a vizsgáztatás, ám a kettes villamospálya építése nyilvánvalóan módosítja majd azokat. S, ha már módosítja, talán nem ártana olyan szakaszokat kijelölni, amelyek nagy íven elkerülik a problémás városrészeket és torlódásokat. Azt ugyanis, hogy miként segíti egy tanulót, hogy egy baromi nagy dugóban azt sem tudja, hogy mihez kezdjen, miközben a mögötte érkezők anyut szidják – máig nem értem. Félreértés ne essék, nem azt állítom, hogy takarítsanak le az útról minden olyan embert, aki nem született sebváltóval a kezében, de talán okosabb lenne fontolóra venni a fölvetéseket.
Mi kevesebbet anyázunk, ők kevesebbet csuklanak…
-M.I.-
