Más életéért, de nem más élete árán

Akt.:
Más életéért, de nem más élete árán
© Illusztráció: Getty Images
Debrecen – A donáció egy utolsó nemes gesztus lehet az elhunyt és családja részéről.

Öt ember életét mentheti meg az a gyermek, akinek szerveit szülei felajánlották a közelmúltban egy végzetes balesetet követően a Debreceni Egyetem Klinikai Központ Gyermekgyógyászati Klinikáján.

Mihály Sándor, az Országos Vérellátó Szolgálat Szervkoordinációs Irodájának igazgatója arról tájékoztatta a Naplót, az idei évben összesen 46 szervet távolítottak el elhunytakból Debrecenben, ez tízzel kevesebb, mint az előző év azonos időszakában. Mint mondta, Hajdú-Bihar megyében jelenleg 78 fő vár valamilyen szervre, a legtöbben, 66-an új vesére szorulnak, a várakozási idő pedig nyolc hónaptól három és fél évig is eltarthat.

Beszélni a halálról

– Hazánkban a felnőtt elhunytból történő szervadományozásra vonatkozóan a feltételezett beleegyezés elve érvényesül, kiskorú esetében viszont csak akkor kezdhető meg a szövet eltávolítása, ha ahhoz törvényes képviselője írásban hozzájárult – ismertette az igazgató.

Kiemelte, a felnőtt lakosság 73 százaléka egyezne bele, hogy halála esetén felhasználják szerveit, további 8 százalékuk pedig csak valamely családtagjának, ismerősének lenne hajlandó felajánlani azokat. – Az adományozást teljes mértékben megtagadók aránya mindössze 3 százalék, ugyanakkor a donáció jogi hátterét mindössze a lakosság 46 százaléka ismeri helyesen – tette hozzá.

Megjegyezte, sokan úgy vélik, a feltételezett beleegyezés elvének keretei között nincs teendője annak, aki szervdonor szeretne lenni, hiszen aki nem tiltakozott írásban, az donor lehet. Azonban éppen az egyéni és esetleg eltérő vélemények miatt szükség van arra, hogy megismerjük egymás – a hozzánk legközelebb álló családtagjaink, akár barátaink – erre vonatkozó véleményét.

– A szervadományozásról szóló beszélgetés nehéz téma, mert ennek kapcsán a halálról is beszélnünk kell, amely sajnálatos módon nem elterjedt téma a mai modern társadalomban. De a feladat és felelősség ezen is túlmutat, mert a beszélgetések mellett el kell fogadnunk és tiszteletben kell tartanunk embertársaink véleményét akkor is, ha az eltér a mi személyes álláspontunktól – hangsúlyozta Mihály Sándor.

Nehéz elfogadtatni

Nem egy másik ember élete árán kapnak új szervet a transzplantációra várók, egy előre nem látható baleseti vagy más esemény és egy betegség között nem lehet összefüggést keresni – szögezte le Dr. Mailáth Mónika, a Debreceni Egyetem Klinikai Központjának pszichiátere. A szakember azt tapasztalja, egy agyhalott ember hozzátartozóival sokszor nehéz megértetni, elfogadtatni, hogy rokonuk soha többé nem ébred fel és szerveit csak a gépek tartják életben.

Elmondása szerint a legtöbben ilyen esetben azt kérdezik, miért meleg a test, miért dobog a szív, ha valójában már nem is él? A rokonok szeretnék azt hinni, hogy szerettük csupán mély kómában fekszik. Ezért szükséges, hogy a tájékoztatás egyértelmű, világos legyen. A befogadása így is nehéz, hisz a tudatunk „ellenáll” az olyan hírnek, ami egész jövőképünket negatívan befolyásolja.


Illusztráció: Getty Images Illusztráció: Getty Images ©

– A halál közlésekor az első reakció gyakran a kétségbeesés, utána viszont a legkülönbözőbb érzelmeket váltja ki a hír. Akad, aki dühöng, másokat hibáztat és olyan is, aki csendben sírdogál, esetleg lefagy és nem szól egy szót sem – sorolta a pszichiáter.

Megjegyezte, egy daganatos beteg elvesztését annyiban „könnyebb” feldolgozni a hozzátartozóknak, hogy az nem egyik pillanatról a másikra, hanem legtöbbször hosszú hónapok után következik be. A családnak ilyenkor van ideje elbúcsúzni, szemben azzal, aki reggel elindul otthonról és baleset következtében távozik.

Donációról később

Kiemelte, a halál tényét lehetőleg a legközelebbi hozzátartozóval, személyesen közlik, a donáció lehetőségéről viszont csak később beszélnek. Ilyenkor megkérik a rokonokat, hogy néhány óra elteltével térjenek vissza a kórházba. A pszichiáter úgy látja, a legtöbb esetben ez idő alatt megerősödnek, támogatják egymást. Ugyanakkor a rendelkezésre álló idő is véges, mivel a gépek általi életben tartással károsodhatnak a szervek.

– Aki életében nem nyilatkozik arról, hogy nem használhatják fel a szerveit, az halála után donorrá válhat. Viszont a hozzátartozók a gyakorlatban ezt megakadályozhatják. Előfordul, hogy valakiben annyira dominál a harag, hogy azt mondja, ha a rokona nem élhet, más se éljen az ő szerveivel, de ez nem gyakori.

Ellenkező feldolgozási móddal is találkozunk. Egyszer egy édesapa hirtelen halálakor a felesége és a két lánya gondolkodás nélkül beleegyeztek a szervadományozásba, mondván, hogy a családfő is így cselekedett volna – emlékezett vissza Dr. Mailáth Mónika.

A pszichiáter hangsúlyozta, a donációt a hozzátartozók úgy is felfoghatják, mint egy utolsó nemes gesztust az elvesztett szerettük részéről, ami így akár enyhíteni is képes az érzett fájdalmat. Hozzáfűzte, aki kapja, az sem kerül feltétlenül könnyebb helyzetbe. – A betegség egy hatalmas trauma, aminek személyiségformáló ereje lehet. A beteg a transzplantáció segítségével esélyt kap az életre, ezért a legtöbben igyekeznek „vigyázni” a kapott szervre, új életet próbálnak kezdeni, viszont teher lehet, hogy ehhez más ember szervére volt szükség. Ez mindenképp olyan tény, amit lelkileg fel kell dolgozni, néha szakember segítsége is szükséges hozzá – húzta alá.

– Szilágyi Magdolna –








hirdetés