Már nem ver hullámokat az indulat a Látóképi-tavon

Akt.:
Már nem ver hullámokat az indulat a Látóképi-tavon
© Fotó: Égerházi Péter
Debrecen – Akik nem tudják elfogadni az új szabályozást, azok már nem járnak Látóképre.

Sikerült a tervezettnek megfelelő mértékben a halasítás és lerakták a kellő őrzés-védelem alapjait. Így foglalta össze röviden az elmúlt tíz hónap eredményeit Halasi-Kovács Béla, a Látóképi-tavon a halgazdálkodást végző debreceni Ponty Centrum Horgász Egyesület ügyvezetője. További sikerükként említette meg, hogy tavaly még csak kezelői együttműködési megállapodást kötöttek a Mohosszal, ettől az évtől viszont már alhaszonbérlőként végezhetik a halgazdálkodást. Ezzel a szövetség, mint a stratégiai fontosságú vízterületek (ilyen az L 1-es tározó is) kezelője a korábbinál erősebb felhatalmazást adott az egyesületnek a halgazdálkodásra.

Azt, hogy új szelek fújnak Látóképen, már tavaly nyáron is megírtuk, igaz, akkor még ezek és az indulatok komoly hullámokat korbácsoltak a parton, de mára már elcsendesültek, a víz kisimult, a kedélyek megnyugodtak, bár a tiltó rendelkezések nem mindenki egyetértésével találkoznak. A beígért útfelújítás egyelőre még várat magára, de ami a legfontosabb, a halfogás, abban nincs hiány, mint arról szerdán meggyőződhettünk.

Szerda délelőtt 11 óra tájban éppen 23-an kísértették a szerencséjüket a Látóképi-tó partján. Annak, hogy a 33-as út melletti „fogadó állomásnál” ennyire pontos adatokkal tud szolgálni a biztonsági őr, a tónál tavaly bevezetett házirend az oka. Addig ugyanis se gyalog, se járművel nem mehetnek beljebb a horgászok, amíg a lánccal védett kapunál be nem regisztrálják őket. Így tudhatom meg azt is, hogy „nyitáskor”, azaz fél hétkor a legtöbben ott sorakoztak a kis faháznál, és közülük néhányan már el is mentek, miután megfogták az aznapi két pontyukat.

Lassabban haladunk a tervezettnél, de jó úton járunk.
Halasi-Kovács Béla

Még „vízfüggő” a bejárás

A tó horgászati működtetését tavaly átvevő Ponty Centrum SE ügyvezetőjével, Halasi-Kovács Bélával indulunk a part felé, az autót mi is kint hagyjuk, mert még nem elég száraz az agyagos föld, hogy gond nélkül elbírja. Megtudom, a víz ezúttal alulról áztatja, mert átszivárog a talajban a rendkívül magas víz­állás miatt, amit éppen azon a reggelen kezdett megszüntetni a víz kezelője, a TRV Zrt. Csakhogy a legrosszabbkor, ami miatt az ügyvezető gyorsan intézkedni is kezd telefonon.

– Apadáskor nem szeretnek ívni a halak, márpedig most több fajta is erre készül, csak a csuka fejezte be már az ikrázást. Emiatt két hónapig minden ragadozóra tilalom lépett érvénybe a Látóképen – magyarázta később az ügyvezető.

latokepi-to-3

Egy szép tükrös. Fotó: Égerházi Péter

Örömmel újságolta, hogy a ponty kivételével szinte minden halféle tud szaporodni a tározóban, így rendszeresen találkoznak süllő, csuka és harcsa ivadékkal, sőt a tavalyi versenyen is csak 8 kilós volt a legnagyobb, ami azért a nagybajuszúaknál még igencsak zsenge jószág. Másik oka is van azonban ennek, valószínűleg tényleg kirabolták a tavat az úgynevezett húshorgászok, amíg meg nem erősítették a halőrzést, és nem vezettek be új, többeknek nem tetsző szabályokat.

Nem hiányoznak

– Számunkra megnyugtató, hogy azok már nincsenek itt, sokszor nemcsak a mohóságukkal tűntek ki, hanem hangoskodtak, duhajkodtak a parton, zavarva a nyugalomra vágyókat. Tőlük tudjuk ezeket a történeteket, ők hálásak is nekünk a rendért, van köztük, aki több év után váltotta ki ide újra az engedélyt – meséli Halasi-Kovács Béla, miközben sorra hagyjuk el a horgászhelyeket.

– Még csak mozdítás sincs – kapjuk egymás után a válaszokat a kérdésre: van már valami? Enyhén fodrozódik a víz, a beállókban az autójukat hátrahagyó horgászok inkább csak sütkéreznek a kora tavaszi napon, a szákjuk is üres. Ám nem mindenkinek, mert Feri (csak ennyit árult el magáról, noha le is fényképezhettem zsákmányával) már megfogta a két szép tükröst, együtt nyomnak vagy hét kilót. Még ennél is több volt 20 dekával az első zsákmánya, de azt vissza kellett engednie, mint ahogyan további négyet, mert itt négy kiló a felső határ. Ezek után a titkáról faggatnám, de közli, az előző nap egy dévér és egy kárász volt az összes zsákmánya, vagyis kiszámíthatatlan a horgászszerencse. Hogy mennyire így van, visszafelé minél közelebb kerülünk a tó végéhez, egyre többen mondják: bezzeg két hete, hogy ment itt a ponty! (Most Feriék környékén, közben ugyanis szomszédja, Ernő is kifogott egy három és felest.)

Hogy aztán ebben az akkori telepítésnek volt-e szerepe vagy sem, de tény, 30 mázsa tükrös került a vízbe átlag 3 és fél kilós egyedsúlyban. Örülnek ennek a horgászok, hiszen azóta is főleg ezek akadnak horogra, aki peches, annak az átlag fölöttiek, így már mehetnek is vissza a vízbe. De nem akárhogyan, pontymatracot kell használni a mérlegeléshez és a visszaengedéshez is, elkerülve a sérülés lehetőségét. Ez már a gazdálkodáshoz tartozik, mint annyi más intézkedés, amit a halas szakmában elismert szakember ügyvezetőként bevezetett.

– A tó tavalyi átvételekor is bejelentettük, hogy a part egy részét a bojlis horgászoknak fogjuk fenntartani. Megnyugtathatom a többieket, nekik is marad éppen elég lehetőség kedvenc módszerük használatára, de az előbbieknek csak úgy tudjuk biztosítani a kapitális méretű zsákmányt, ha korlátozzuk a nagyobb példányok megtartását, azaz négy kilóig vihető el a ponty. Ugyanígy az országos rendtől eltérően nálunk a megtartható csuka 50 centiméternél nagyobb és 4 kilónál kisebb lehet, míg a süllő nem 30, hanem 40 centitől tartható meg. Ezek a szigorítások most biztosan nem esnek jól a horgászoknak, de idővel még hálásak lesznek, mert így nagyon gazdag halállomány alakulhat ki a tóban.

Többet a visszafoghatónál

Ehhez az kell, hogy mindig egy kicsi maradjon a halasításkor kihelyezett példányokból és így idővel elérhető például pontyból a hektáronkénti 150-200 kilogrammos állomány. A legtöbb fajnál a természetes szaporulat is növelheti az állományt, a ponty kivételével. A szakember elmagyarázza, hogy ennek oka a megfelelő táplálék hiánya, ugyanis csak a kerekesférget tudja az ivadék fogyasztani, de ahhoz csak az éppen áradó vízben juthat hozzá, a Látóképen a vízszintszabályozás nem ehhez van igazítva.

Égerházi Péter


Ami leginkább kifogásolt

Tavaly májustól év végéig mintegy 9 ezer horgászlátogatás volt a tavon. Az összes halfogás: 8 ezer 142 kilo­gramm, ebből 6 ezer 425 kiló a ponty. Az invazív (nem őshonos, agresszív) fajok (busa és ezüstkárász) egyedeit kötelező elvinni, ezek mennyisége 1190 kiló volt. Többeknek ez sem tetszik, főleg, ha nem szeretik a halat. A legnagyobb problémát azonban a part megközelítése okozza, mert a korábbiakkal ellentétben az egyesület gyakran lezárja az utat, csak gyalog lehet bejárni. Idén már nem valósul meg a zúzott kővel borítása, de az ügyvezető szerint tulajdonosként a debreceni önkormányzat is meg szeretné oldani ezt a gondot. Emellett várják a turisztikai pályázati kiírásokat, melyekkel megvalósítható egy olyan közösségi tér, ahová családostól is érdemes lesz kijárni.


Mi lesz veled, Látóképi-tó? – Több idő kellett volna a változások sima bevezetéshez

Alapvetően a megközelítésben keresendő a nézeteltérés oka Halasi-Kovács Béla, a Ponty Centrum Horgász Egyesület ügyvezetője szerint. Egyet lehet vele érteni, mert azt senki nem vitatja, hogy a Látóképi-víztározó partján rendet kell teremteni. A pecások jól tudják ezt, hiszen ott is megjelentek az úgynevezett húshorgászok, akik a megengedettnél rendszeresen jóval több halat vittek haza, miután nemegyszer tiltott módszerekkel fogták ki zsákmányukat. Ugyancsak változásért kiáltottak, akik szerint a tavon horgásztatási joggal rendelkező megyei horgászszervezetek szövetsége nem telepített elegendő mennyiségű pikkelyest az L–1-es tározóba. Nem lehet tudni, ez volt-e az oka, vagy csak a fejlődés törvényszerű igénye, de tény, ez az év változást hozott.

Élmény lesz a horgászat a Látóképi-tavon: bicikliút és sok más fejlesztés is jön

A debreceni Ponty Centrum SE kapta hasznosításra a Mohosztól a népszerű horgászvizet. A víztározó új üzemeltetője ugyan szigorúbb szabályokkal, de élvezetesebb halfogást ígér.








hirdetés