Nem jött be százszázalékosan az a bizonyos női emancipáció

Akt.:
Nem jött be százszázalékosan az a bizonyos női emancipáció
© Illusztráció:huffingtonpost.co.uk
Debrecen – Az alkalmazottak és az ügyfelek is szívesebben látnak férfit a vezető beosztásokban.

Mi minden változott meg a női és a férfi szerepekben az elmúlt évszázadok során? A fent említett kérdést vizsgálja dr. Fényes Hajnalka, a Debreceni Egyetem Szociológia és Szociálpolitikai Tanszékének docense. 2010-ben megjelent könyvének fő témája a nemi különbségek és a mobilitás.

Felsőoktatás felé vezető út

A nők nem csupán a munkaerőpiacon, hanem az oktatásban is háttérbe szorultak. Mária Terézia 1868-as nép­oktatási törvénye – amely kimondta a tankötelezettséget a 6–12 éves gyermekek számára – egyaránt hatott a nőkre és a férfiakra. A „gyengébbik nem” a felsőoktatás felé vezető első lépéseket az első, érettségit adó hazai leánygimnázium létrejöttével tehette meg a 19. század végén. Azonban még így sem kerülhetett be minden lány a főiskolákra, egyetemekre. Kiváló érettségire és miniszteri engedélyre volt szükség a felsőfokú tanulmányok megkezdéséhez.

Utolérik a férfiakat

A 19. század végéig a nők az érettségiig sem jutottak, míg a 20. századot nevezhetjük a nők századának – mondta Fényes Hajnalka. Magyarországon az 1960-as években kerültek többségbe a középfokú képzésben, 1980 körül érik utol a férfiakat a felsőoktatásban. Kicsivel később már az olyan nagy presztízsű szakokon is többségben vannak, mint a jog, orvos- és közgazdaságtan. A szocializmus korszakában a munkaerőpiacon Magyarország az élvonalban járt a nők foglalkoztatását illetően, mindezek ellenére az olyan szakmákat, mint titkárnő, óvónő és tanítónő nem fizették meg kellőképpen. A rendszerváltás után megadatott, hogy az asszonyok otthon maradhassanak főállású anyaként. Azonban nem tehette ezt meg mindenki, a rossz anyagi helyzet miatt szükség volt, mind a férfi, mind a nő keresetére.

Nemi szerep attitűdök

A nemi szerepek kialakulásának hátterében végső soron a szocializáció áll, ami egészen kis kortól megfigyelhető. Míg a lányoknak babát, addig a kisfiúknak autót és katonát adnak a kezébe. Már ekkor megtanulják, hogyan viselkedjenek nőként és férfiként. A továbbtanulás és szakválasztás kapcsán is ezekkel a nemi szerepekkel kapcsolatos attitűdök érvényesülnek. A középiskola alatt a lányok jobban tanulnak és többek között ez vezet oda, hogy nagyobb számban választanak felsőoktatási intézményt. A kutatásokból kiderül, hogy karok szempontjából a nőies karokon mind a lányok, mind a fiúk modernebben gondolkodnak a nemi szerepekről, míg a férfias szakokon a nők is tradicionálisabbak.

Munkaerő-piaci hátrányok

Mára a nők többségben vannak a gimnáziumokban és a felsőoktatási hallgatók között. Arányuk magas a felnőttképzésben is, élethosszig tartó tanulás jellemzi őket. A munkaerőpiacon azonban még mindig hátrányban vannak. De hát miért?

Egyrészt azért, mert a tipikus női munkaköröket – az úgynevezett rózsaszín galléros munkákat – a piac kevésbé értékeli. Másrészt a diszkrimináció miatt a munkáltatók kevésbé alkalmazzák a nőket és ugyanazért a munkáért kevesebb bért kapnak, mint férfitársaik. Ami megdöbbentő, hogy maguk az ügyfelek és az alkalmazottak is szívesebben látnak egy férfit vezető beosztásban. Talán ennek oka – az üvegplafon jelenség –, hogy a nők megrekednek középvezetői funkcióban. Harmadrészt a hölgyek az anyasággal kevésbé képesek részt venni a munkaképzésekben. A háziasszonyok munkaerő-piaci értéke azáltal is csökken, hogy a háztartási és családi teendők kötöttsége miatt nem használják ki a bennük rejlő humán tőkét.

HBN – Budai Lilla








hirdetés