Már négy évtizede az Apostol fazonszabásza

Meződi József
Meződi József - © Fotó: Derencsényi István
Földes – Szakácsnak és cukrásznak készült, majd énekelt vendéglátóhelyeken és az Apostolban horgonyzott le. Interjú Meződi Józseffel, az Apostol együttes énekesével.

Sajátosan magas hang, fehér kalap, egyedi öltözködés, őszes szakáll és közvetlenség a hetvennegyedik évében járó Meződi József jellemzői. Ő és az Apostol együttesbeli zenésztársak nem homok, kártya és légvárat építettek az eltelt negyvenöt évi zenei munkásságuk során. Pécsett egy bárban énekelt, amikor 1973-ban egyedi hangzású énekére felfigyeltek az Apostol együttes tagjai. A neki írt Sír a harang című dalával debütált, majd sajátos hangjával, öltözetével rövidesen meghatározója lett az Apostol együttes stílusának.

Az Apostol együttes története 1970 nyarán kezdődött. Akkorra a hatvanas évek beat mozgalma a komolyzenei tanulmányokat végző Németh Zoltánt és társait is megfertőzte. Hogyan lett az akkor a Balaton Gyöngye étteremben játszó alkalmi zenekarból saját stílusú, a magyar jazzrock zene egyik megteremtője?

Meződi József: Induláskor az új zenére fogékony fiatal muzsikusok – Németh Zoltán, Debreceni László, Deák János, Kozma András, Szalánczy Ferenc, Peterdi Mihály – csak ösztöndíj kiegészítésére gondolva kértek működési engedélyt zenekaruknak a Balatonföldváron működő étterembe. Aztán hamar stílust váltottak. Akkor már voltak más zenei törekvések is a jazzrock irányába, mint például a Sírius együttes és zenéje. Annyi volt a különbség, hogy az akkori Apostolban a felállás négy fúvós, két gitár, billentyű, dob és énekes volt. Makrai Pali volt az énekes, majd az Okosabban kéne élni című dal után Pali Koncz Zsuzsa új zenekarába távozott, és akkor én vettem át helyét. Kiderült, hogy a jazzrock Magyarországon életképtelen, nem volt rálátása a magyar közönségnek arra a stílusra, amely Amerikában honos volt. Gyakorlatilag Európában is élt, de Magyarországon nem. Pedig mi – akkoriban találóan a legváltozatosabb összetételűnek aposztrofált zenekar – magyar jazzrockot játszottunk, nagy példaképeink a Chicago és Blood Sweat & Tears hangzására és igényességére törekedve. És végül a zenekarnak megélhetési problémája is volt, nagyon kevés helyen, főleg a Gerlóczy Kávézóban, a Vár Klubban és jazz klubokban játszottunk, amelyeknek a befogadó képessége 50–100 fő volt csupán. Ekkoriban szűnt meg zenei kettősségünk. Úgy döntöttünk, hogy átmegyünk egy igényesebb slágerzene irányába, a közönség szórakoztatására épülő zenei világot képviselve. Három fúvósra hangszereltünk, szerencsénkre ránk talált Szenes Iván, Fényes Szabolcs, valamint több dal- és szövegíró, és természetesen a zenekar is elkezdett nótákat írni. Innen már egyenes volt az út.

A hagyományos koncertjeik populárisabb zenéje mellett a jazz fesztiválokon hangszeres kompozíciókkal szerepeltek. Hasznos lett ez a stiláris elkülönülés, amelynek első átütő sikerű dalának előadója lehetett?

Meződi József: 1974 májusában még Csehszlovákiában, a nemzetközi jazz fesztiválon mi nyertük el az Európai Extraklasszis címet. A stiláris elkülönülés átütő sikerét a Németh Gábor-Szenes Iván Okosabban kéne élni című dala hozta meg együttesünk­nek. A Made in Hungary dalfesztiválokon elért sikereink, nagylemezeink és bővülő színházi felkéréseink visszaigazolták váltásunk eredményességét. Ha vannak felkéréseink, valóban vállalunk jazz fellépéseket is, de ma már inkább a közönség szórakoztatására épülő produkciót nyújtunk. Annyi a különbség, hogy igyekszünk ezt a műfajt nem egyszerű szintetizátorokra alapozni, hanem egy kicsit bonyolultabbra hangszerelve előadni. Amíg a közönség szeretete minket a színpadon tart, addig ez nagyon könnyű. Amikor színpadon vagyunk, az ma is nagy élmény, pedig negyvenhárom-negyvenöt éve állunk a nézők, hallgatók előtt és talán nincs is olyan hely az országban, ahol nem jártunk. Télen a színházakban, a Madáchban és az Operettben dolgozunk, tulajdonképpen én akkor pihenem ki a nyár fáradalmait.

Kevés zenekar dicsekedhet negyvenöt éves múlttal. Hogyan ünnepelik meg e ritka évfordulót? Milyen zenei meglepetést tartogatnak erre az évre?

Meződi József: Most lettünk kész a napokban egy lemezzel, Okosabban kéne élni a címe. Készülve a 45. évfordulóra a zenekar egy országos turnéra indult. Veszprémben március 14- én kezdtünk. A mostani országjárásunkon kipróbáljuk a régi és új dalainkat. Ennek a turnénak a keretében jöttünk el augusztus 21- én Földesre is, ahol a falunapra kilátogatók, kitartva a szakadó esőben, meghallgathatták legsikeresebb zenéinket és az új albumunk dalait. Ha minden igaz, akkor december 8-án lesz Budapesten a Syma Csarnokban a zárókoncertünk. Ott fogjuk majd ismét ennek a lemeznek régi-új számait bemutatni, amelyek már egyébként a napokban megjelent „korongon” hallhatók.

Feleségével, két fiával és három unokájával boldogságban él. Ők követik majd az énekesi pályán, vagy más az irányultságuk? Egykor szakács és cukrász szakképesítéseket szerzett. Mikor főzött utoljára, mik a kedvenc ételei?

Meződi József: Negyvenöt és negyvennyolc éves fiaim a vendéglátóiparban dolgoznak, két budapesti éttermünk feladatait vették át a Remízben és a Kisbuda Gyöngyében. Unokáim még pályaválasztás előtt állnak. Érdekes a kérdése, de nekem nincsen késztetésem, hogy főzzek. Ugyanis azonnal szembesülni kellene a feleségemmel, aki kiválóan főz. Énekes mellé nem nagyon szeret felállni egy másik énekes, mert érezné, hogy különbség van az előadásmódjukban. Én nem szoktam megpróbálni a főzést, egyébként is általában a nőknek ez jobban megy. Néha ugyan beleszólok, de igazából feladtam ezt a mesterséget, a családi béke is ezt kívánja. Feleségem zseniálisan forgatja a fakanalat és mindent megtesz, hogy a legjobb kondiban legyek. Így aztán nem ehetek semmi olyat, ami hizlal és az egészségemnek ártana. Egyébként a kedvenc ételem a gyomaendrődi Marika által készített marhalábszár pörkölt nokedlival.

HBN–Péter Imre








hirdetés