Már a nyár sem a régi

Már a nyár sem a régi
© Illusztráció: Getty Images
Lehet, sokszor éreztünk már életünkben elviselhetetlen hőséget, ami akkor abban az év- és napszakban teljesen szokatlan volt, de egy kivételével nem tudnám felidézni a dátumokat. Ám 1982. szeptember 9. éjszakája a maga 28 fokjával örökre emlékezetes marad, akkor született az első gyermekem. Égerházi Péter írása.

Máskor, nem volt mihez kötni, talán ez a magyarázat arra, miért felejtjük el az évekkel, évtizedekkel korábban átélt gatyarohasztó hőséget, vagy mégsem? Máig emlékszem gyermekkorom kánikuláira, amikor naphosszat az utcán rohangáltunk, legfeljebb az eperfák lombjában kerestünk árnyékot a Huszár Gál utcán. Nem kentük magunkat semmivel, nem volt nálunk vizes flakon és nem ismertük a párakaput sem, mégis túléltük valahogy. A hatvanas évek nyarain a kánikula folytonos volt, amit olykor hatalmas felhőszakadások törtek meg, majd az özönvíz lezúdulása után néhány órán belül ment minden tovább. Telente meg időnként nagyapámnak ki kellett ásni magunkat a hóból, mert akár másfél méteres havat is összehordott a szél a bejárati ajtónál. Hiszem, hogy ez lenne a természetes, de, egy barátomat idézve: már a nyár sem a régi. Hogy mennyire nem az, azt izzadságban fürödve, ezen a nyáron már sokszor megtapasztalhattuk.

– Égerházi Péter –








hirdetés