Májkrémízű másnapok

Májkrémízű másnapok
Tudom, hiábavaló volt az egész főiskolai albérleti létem, ha nincs legalább két csótányos sztorim, egy mondatom, ami azzal kezdődik, hogy „úgy összevesztem a tulajjal” és egy történet egy buliról, amelyre nem szándékkal hívtunk egyenruhásokat, de mégiscsak megjelentek. (És nem azért, hogy földre vessék az uniformist.) Horváth Borbála írása.

Pedig egyikről sem tudok beszámolni – albérlő korszakomból legalábbis. Valahol élni kell, és egy 18 éves fiatalnak érdemes is kipróbálnia, milyen, ha nem tűnik el utána nyomtalanul a mosatlan, viszont több hetes, májkrémízű következménye van annak, ha kontrollálatlanul ürül a pohár, s vele a tárca egy-egy esten. A kollégium nem mindenkinek való, a főiskolai élet sűrűjéből jókat merítő barátnőm az államvizsga előtti hétre csendes albérletünkbe költözött. Ráadásul hamar elfogynak a helyek, a pótfelvételisek már csak vendégként tévedhetnek arra. Marad az albérlet, melynek havi díja nem olcsóbb, mint egy saját lakás hitelrészletei, de ember legyen a talpán, aki az iskoláztatás egyéb költségei mellett gyermekének előteremti az önerőt és még hitelképes is. Lehetőségük van rá, miért ne emelnének a lakástulajok?

– Horváth Borbála –








hirdetés