Majdnem jó

Majdnem jó
© Fotó: Matey István
A koszorún lobbanó újabb láng jelzi, már csak két gyertyányira vagyunk karácsonytól. Maroknyi alufóliába fogott viaszrudak fénye élesíti a pirosló arcok kontúrjait. Milliónyi kicsi csillagot ültettek a köztéri „lámpagyújtogatók” a fákra, a villamosra. Horváth Borbála írása.

A tömegből – mint egy-egy babafejű óriás – emelkedik ki néhány nyakba kéredzkedett gyerek, s játszadozik a látható lehelettel. Alig idősebb, kisiskolás társaik – a Kispendely Ének­együttes tagjai – kiárasztott hangjától csendesül a zsivaj, eláll a szó. A tiszta Úrváró dal mikrofonban maradt hangjait nem engedi elszökni az alpolgármester, utánuk nyúl és fonja hozzá a maga szavait emelkedett hangnemben. – Az adventi hetekben mindenki azon gondolkodik, hogyan szerezzen örömet családtagjainak. A városvezetéssel néhány éve kigondoltuk, hogy meginvitáljuk Önöket a Kossuth térre, ahol közösen készülhetünk az ünnepre nagycsaládként – kezdte. „Hát ha még a nyugdíjasoknak egy kis csomagot is adnának” – süvített a tarkóm felől egy – a műsort egyébként láthatóan élvező – idős nő hangja. Csak a nyugdíjasoknak s tényleg épp csak egy kicsit, s ha már adnak, jövőre kérdezhetné, nem lehetne kicsit nagyobb, rá egy évre pedig csak belefér kettő. A „lehetne jobb” gondolkodásúnak hiába hangzott el a jó kívánság: „szentestén töltse el Önöket az üzenet, amellyel a mi urunk, Jézus Krisztus a világra jött.”

– Horváth Borbála –








hirdetés