Na lássuk, jövőre miből élünk?

Szerintem mindenki ismer a munkahelyén legalább két olyan embert, aki elégedett a fizetésével; a főnök a beosztottéval, és a beosztott a főnökével.

Mielőtt még a kedves olvasó arra gondolna, hogy minő ízléstelenség a zsurnaliszta részéről ezt a komoly témát egy idétlen viccel elütni, szeretném mondani, hogy ez nem vicc.

Kutatások bizonyítják, hogy minél hosszabb időt töltünk el a munkahelyünkön, annál elégedetlenebbek vagyunk a fizetésünkkel. Pályakezdőként (vagy új belépőként) mindenkit sodor a kezdeti lendület, sőt, még egy év elteltével se nagyon hőzöngünk a havi fix miatt, ám az évek múlásával rohamosan csökken az elégedettségünk.

A javadalmazási trendek és gyakorlatok című tanulmányból kiderül, hogy egy cégnél a már öt-tíz éve dolgozók vélik úgy legkevésbé, hogy a teljesítményük közvetlen hatással van a fizetésükre, ráadásul nem gondolják azt, hogy ha jobban dolgoznának, többet is keresnének. Mint ahogy azt sem hiszik, hogy a fizetésükben megjelenik a rájuk bízott felelősség. Ez pedig baj, hiszen akkor hol a motiváció, mi az, amiért érdemes hajtani...

Homlokegyenest ellenkező eredményt kaptak a kutatók, amikor a javadalmazással kapcsolatos elégedettséget az életkor szerint vizsgálták. Kiderült, hogy az egyes életkori csoportok vélekedése között nem mutatkozik jelentős eltérés, ha a fizetésük teljesítmény-arányosságáról van szó. Magyarán: a többség életkortól függetlenül meg van győződve arról, hogy a fizetése köszönő viszonyban sincs azzal a tengernyi munkával, amit a nyakába raknak.

 

E-mail:[email protected]