Magyar, dán, két jó barát

Mindig jó dolog rég nem látott ismerőssel találkozni. Még akkor is, ha több helyütt ökörnek hívják az illetőt. T. Szűcs József jegyzete.

Ezúttal az sem csökkentette örömöm, hogy a szóban forgó állat, tisztességes nevén magyar szürkemarha Berlinből lengette felém barátságosan farkát, míg én Debrecenből néztem. Mint gyermekkorom Rozikái az akkor újdonságnak számító tévét, avagy én, mint városi kölyök nagybátyám két jámbor, nagy szarvú jószágát szülőfalumban. Azóta is kedvelem a magyar agrárium hajdani nagyágyúit. A mostani találkozásom tehát akkor esett velük, amikor a minap egy ismeretterjesztő filmet sugároztak a német főváros két állatkertjének lakóiról. Főként azokról, amelyek érdekesek lehetnek a német nézőknek. S a nemzetközi forgalmazásra gondolva, akár a fél földgolyónak. A kommentátor szöveg, amely természetesen nem nekünk, magyaroknak, íródott, igazán szépeket mondott a nemes küllemű állatokról.Meg a magyarokról általában, akik megmentették ezt az értékes kincsüket.

Honfiúi büszkeségem megerősödvén ugrottam is volna következő csatornára, amikor bekúsztak a képbe a dán disznók. Előkelőbben sertések, amelyek valóban olyan előkelőek, hogy egyenesen piros a színük. Méghozzá azon nem titkolt büszkeségükből fakadóan, amely meg az ő történelmükhöz kötődik. Ugyanis, mint megtudtam az alámondásból, amikor országuk (egy részének, talán porosz) megszállásából kifolyólag nem használhatták vörös zászlajukat, ez ellen úgy tiltakoztak, hogy nemzeti színű (szőrzetű) sertéseket tenyésztettek ki. Mindezt hallva, gondolom, a dán nézők szeme és szíve vert hevesebben. Amennyiben volt alkalmuk ugyanezt az adót nézni. Igaz, ez aligha mentette meg őket (mármint a kucukat) attól, hogy méltán híressé vált dán szalonna legyen legtöbbjükből. El ne feledjem, a kivételesen ízletes húst a magyar szürke erényeként szintén megemlítették a filmben.

Summa summarum, azt hiszem, ez a kis műsor jó példa volt arra, hogy két nemzeti büszkeség békésen megférhet egymás mellett. A kocák nem kérdőjelezték meg a tehénkirályok magyarságát, utóbbiaknak semmi bajuk sem támadt a dán sertések színével. S úgy tűnt, soha nem is lesz semmi bajuk egymással. Legalábbis addig, amíg egy harmadik ország vadasparkjában találják szemben egymással magukat.

T. Szűcs József








hirdetés