Magad uram!

Új évünk van. Igaz csak néhány napja, de ez éppen elég volt számomra annak nyugtázásához, mely szerint mintha évről évre kisebb, csendesebb, visszafogottabb várakozás övezné az új esztendő eljövetelét. T. Szűcs József írása.

Lehet, hogy a saját korom teszi, lehet, hogy úgy általában a világunk öregszik, de jó néhány éve azt látom, hogy évről évre kisebb hevülettel, inkább amolyan titkolt fásultsággal várjuk a ránk következő esztendőt. Belül kissé vagy nem is kissé kimerülten, fáradtan, elcsigázottan, kifelé vidámabban. Idén például a szokásosnál is több olyan emberrel beszéltem, aki teljesen átlagos, mondhatni hétköznapi módon fogadta és múlatta az év fordulóját. Tudom, ennek ellentmondanának a nagy közös rendezvények vigadó részesei. Ám úgy általában nem igazán éreztem az új korszak friss illatát, bár kétségkívül volt valami a levegőben. Alighanem az éppen beszökő nagy orosz (ukrán) szelek előbb friss, majd fagyasztó löketei. Persze nem ezektől vártam, hogy elhozzák azt a reményteljes várakozást, amelynek egy ilyen jeles napot elvileg kísérnie kellene. Magam párszor például úgy jártam, hogy másodikán már szinte zavarba hoztam azokat, akiket boldog új évvel köszöntöttem, a szokásos jó napot helyett. Látszott rajtuk, hogy magukban, akárcsak jómagam, régen túl vannak az egészen, s gondolataik már hétköznapi teendőik körül járnak. Igazából persze, ha a külsőségek mögé tekintünk, egy új év, egy új nap, egy új óra kezdete, sőt az egész naptárbeosztás sem az égből jött ajándék, amelyet alapból túlzott örömködéssel illene, kellene a fentieknek megköszönnünk. Igaz, nem is ránk mért istencsapás. Csupán az emberek közötti közmegegyezés terméke. Hisz még a csillagok és bolygók járását, amelyet tükröznie kellene, is csupán egy kis kegyes csalással képes követni. Avagy végső soron saját elhatározásunkon múlik, hogy belső, lelki óránk szerint az év első perceit, óráit különleges pillanatként kezeljük-e vagy sem. S az is, hogy a szóba jöhetőkből melyik másodpercet választjuk ki erre. Ez természetesen nem zárja ki, hogy éppen ez az új esztendő legyen sokkal másabb, remélhetőleg jobb, mint az előző új év volt. Akár már az első minutumától kezdve.

S ha a külvilág nem akar ebben segíteni, akkor nincs mese. Saját magunk kell magunk számára egy jobb világot, országot, évszakot, évet kitalálnunk, elképzelnünk. S akkor már csak az kell majd a (viszonylagosan) boldog új évünkhöz, hogy a következő tizenkét hónap során minél ritkábban jöjjön velünk szembe a valóság.

– T. Szűcs József –








hirdetés