Logikájuk a józan paraszti ész

Akt.:
Szólláth Tibor, Hajdúnánás polgármestere
Szólláth Tibor, Hajdúnánás polgármestere - © Fotó: Matey István
Interjú Szólláth Tiborral, Hajdúnánás polgármesterével.

Nem elégednek meg a Nánási Portéka sikerével, most a szalmából igyekeznek kihozni a legjobbat.

Milyen fejlesztéseket céloztak meg a 2014-20-as uniós ciklusban?
Szólláth Tibor: Stratégiai váltásról beszélnék. Amikor 2010-ben lehetőséghez jutottunk, akkor szembesültünk vele, hogy 2006. és 2010. között a város nagyon visszafogottan élt pályázati lehetőségeivel. 2010-től tavalyig a korábbi időszakban fennmaradt keretből próbáltunk meg a lehető legtöbb forráshoz hozzájutni. Ez azt jelentette, hogy úgyszólván sörétes puskával lőttünk mindenre, mindenféle pályázatra, és komoly forrást tudtunk a településre hozni. A mostani ciklusban szeretnénk a kormányzati szándékkal és Hajdúnánás érdekeivel egy irányba mutató fejlesztéseket megcélozni. Ez komoly tervezést igényel, nem mindenre lövünk koncepciótlanul. Az erőforrásokat nem csak kihasználjuk, hanem felhasználjuk – ez minőségi váltás. Fejlesztési szempontból a legfontosabbak a TOP-os források lesznek, alapvetően a nagyobb önkormányzatok és az önerővel bíró települések fognak lehetőséghez jutni. Vannak pénzügyi nehézségeink, főleg a gazdasági rendszerünk átszervezése igényel anyagi forrást, nem könnyű feladat. De mi is azon települések közé sorolhatjuk magunkat, amelyek képesek a pályázataikat előfinanszírozni.

Mit ért gazdasági átalakításon?
Szólláth Tibor: Megörököltünk egy régi beidegződéseken alapuló „vállalatot”, ahol például az ivóvízágazat pozitívuma képes volt elfedni a többi ágazat veszteségeit. Amikor az ivóvíz és a szennyvíz elkerült a településtől és ez a finanszírozási láb kiesett, azzal szembesültünk, hogy rendbe kell tenni az önkormányzat kötelező feladatait, amit most gazdasági társaságok látnak el, mint a temető, a piac üzemeltetését, a távhő-szolgáltatást. A társaságokat holding rendszerbe szerveztük, ez az elején költségekkel jár és komoly humánerőforrás-hiányt is tapasztalunk. A 21. század kihívásainak megfelelő, átlátható, költséghatékony gazdasági világot kell magunk köré építeni, ami logikájában a város gyökereihez is próbál visszanyúlni.
Az önkormányzat közfoglalkoztatási keretek között kezdett el gazdálkodni a kertészettel és állattartó teleppel is bíró Kendereskertben, amihez a turizmus az őshonos állatokat, a tanyasi életformát, a paraszti világot állandó kiállítással bemutató pásztormúzeummal, állatsimogatóval kapcsolódik. Két, a megyei önkormányzat gesztorságával megvalósuló, turisztikai potenciált hordozó tematikus út körvonalazódik. Egyik a „Királyok, fejedelmek útja”, a másik az „Oxenweg”, a magyar szürkék hajtó-útvonalának felelevenítése.

A Bocskai Korona mint a helyi identitás erősítője hogyan váltotta be a reményeket?
Szólláth Tibor: Egy Nánás nagyságrendű településen eldöntendő kérdés, hogy várjuk-e a csodát vagy saját lehetőségeinkre és kreativitásunkra építve helyi gazdaságfejlesztő programot indítunk. Ilyen volt első lépésben a helyi fizetőeszköz létrejötte. Az országban négy működik, egynek, a Tokaji Dukátnak a létrejöttében már mi segédkeztünk. Szerényen azt mondhatom, hogy a meglévőek közül talán a mienk funkcionál a leghatékonyabban. Ennek sok összetevője van, a fontos az, hogy nagyságrendileg több, mint száz regisztrált partnerünk van, és több mint 150 helyen fogadják el a Bocskai Koronát. Az elfogadottsága tehát megvan, de legerősebb motorja egyelőre még az önkormányzat, mely valamennyi bónuszt ebben fizeti ki a dolgozóknak. 20-25 millió forint értékű korona van kinn egész évben, mely lényegesen gyorsabban forog, mint az általános fizetőeszköz, tehát éves szinten több száz millió forintos forgalmat tud gerjeszteni. A vállalkozások szerint is ez egy olyan piac, ami miatt érdemes volt csatlakozni. A funkciója hármas: identitáserősítő, gazdaságélénkítő szerepe van, és nem áramlik ki a forrás a településről. Az sem elhanyagolható, hogy az elmúlt években akkora médiafelületet kaptunk általa, amit nem tudtunk volna megfizetni.

Másik kezdeményezésük, a Nánási Portéka milyen pályát fut be?
Szólláth Tibor: A gazdaságfejlesztés másik eleme volt, amikor azt mondtuk, hogy a 21. századnak legalább két nagy kihívása lesz: az egyik az ivóvíz, a másik az egészséges élelmiszer. Utóbbi ügyében komoly kihívások elé nézünk, mondom ezt ökológiai gazdálkodással foglalkozó gazdaként is. A közfoglalkoztatás során számomra az volt a kérdés, hogy mikor állhatunk át a növénytermesztés és az állattenyésztés ezen típusára. Büszkén jelenthetem, hogy jövőre már bio termékeink lesznek.
Közhely, de akár egy sárgarépa is ezer kilométereket utazik, mire a termelőtől elér a fogyasztóig. Mi azt mondjuk, hogy ha ezt képesek vagyunk helyben, helyi munkaerővel előállítani, akkor miért ne tennénk? A legerősebb minőségbiztosítás, ha mi magunk termelünk, és pontosan tudjuk, hogyan, milyen körülmények között állítódik elő a termék. A helyi termékek fogyasztása ma még nem evidencia, de én éltem Németországban, ahol ez nem kérdés: tudják, hogy ha helyit fogyasztanak, az a helyi gazdaságot erősíti. Ezt a logikát próbáljuk érvényesíteni. Ha a helyi gazdaságot erősíthetjük és az élelmiszer még egészséges is, két olyan dolgot tettünk, ami jó a hajdúnánásiaknak.

Milyen termékek képviselik ezt a védjegyet?
Szólláth Tibor: Alapvetően élelmiszerek, de folyamatosan bővül a lista. A nyers zöldségen kívül egyre több feldolgozott termék van, tej, péksütemény, lekvárok, savanyított ételek. Büszke vagyok arra, hogy több település másolja a dolgainkat, fejlesztéseinket. Magyar emberként az tölt el őszinte örömmel, hogy más településekkel közösen fejlődünk. Városvezetőként az az irányelvem, hogy a hajdúnánási emberek kreativitásával, szorgalmával élve, zászlóvivők legyünk, ami folyamatos gondolkodást, folyamatos innovációt igényel. Nemrég 35 település volt a Hajdúnánáson szervezett megyei közfoglalkoztatási kiállításon, és öröm volt látni az értékteremtést, ami mindenhol megvalósul.

A közfoglalkoztatásban hogyan valósulnak meg ezek az értékek?
Szólláth Tibor: Éves szinten 900-950 ember is dolgozott már nálunk, de immár hatszáznál nem tervezünk többet. Ennek oka az is, hogy az elsődleges munkaerőpiac szívna fel embereket, de ők szívesebben választják a közfoglalkoztatást. Meg kell találni az egyensúlyt. A helyi varrodákban például volna igény varrónőre, de ők szívesen mennek a kertészetbe.
A gazdálkodás során eleinte a saját közkonyhánkra kívántuk biztosítani az alapanyagot, később piacra mentünk az alapanyagokkal. Ma a cél, hogy termékeinket minőségi késztermékké formáljuk és akár Miskolc, Nyíregyháza és Debrecen piacain is megjelenjünk. Fontos, hogy a kézműipari tevékenységben is előrébb tudtunk lépni: Hajdúnánás az „Aranyszalma városa”, nálunk a szalma nem dekoráció, hanem tartalom, identitás, múlt. A 70-es években szűnt meg a szalmafeldolgozás, egyrészt a műanyag térhódítása miatt, és a búzafajták sem voltak fonásra alkalmasak. Két évvel ezelőtt visszatérve a hagyományokhoz, régi alakor búzafajtát szereztünk be. Megtermeltük az alapanyagot, melyből a közfoglalkoztatottak hamarosan egyre szebb termékeket készítettek. A Magyar Értékek Napján a fővárosban hatalmas sikere volt a szalmatermékeinknek, ami jelzi az igényt. Elkezdtünk nemezelni is, de drága volt az alapanyag, a gyapjú. Viszont vannak juhaink, s mivel a nyers gyapjút nem éri meg eladi, bizonyos eszközök beszerzése után a dolgozók megtanulták, hogyan kell a kártolóval előkészíteni a nemezt. Így már nincs akadály, és gyönyörű dolgok születtek. Ez a mi logikánk – a józan paraszti ész.

És mi a helyzet a befektetői kedvvel?
Szólláth Tibor: Ipari parkhoz szükséges területtel nem vagyunk elhalmozva, amikor ki kellett volna alakítani, akkor csak beszéltek róla. Ha viszont komolyabb érdeklődés lenne, föl vagyunk készülve. A General Electric-kel tárgyalunk egy 10 hektáros terület ávételéről. Barnamezős beruházásban lehetne pályázni arra, hogy befektetési területként hasznosulhasson. A mostani TOP-os elképzelésekben pedig található pénz ipari területek kialakítására. Igaz, hogy a város gyökerei a mezőgazdaságban vannak, és 24 ezer hektáros területével jó pozícióban van, de a föld sem fog mindenkinek megélhetést biztosítani. A mai napig megérezzük annak a hatását, hogy az ipar az 1990-es években kivonult.
Ha most megjelenne néhány 50-100 főt foglalkoztató vállalkozás, akkor teljes bizonyossággal ki lehetne mondani, hogy nem jelent versenyhátrányt Hajdúnánáson megszületni, felnőni és élni, hiszen élhető város a maga 17 ezres lakosságával. Ez lehet, hogy egy nagyvárosból nézve lekicsinyelhető, de egy nánási ember számára sok minden adott: sportolási lehetőségek, kultúra, programok, iskolák, óvodák, középiskolák, sorolhatnám. Az élhető, biztonságos környezet, a megőrzött értékrend felértékeli a magunk fajta kisközösségeket, talán épp ezért népszerű a fiatal családok előtt: egyre több a betelepülő. Ne felejtkezzünk el megyénk második legkedveltebb fürdőjéről sem, éves szinten nagyságrendileg 150 ezer ember választ bennünket.

Lehet, hogy jó élni Nánáson, de el tudják-e kerülni a fiatalok elvándorlását?
Szólláth Tibor: Nem ülhetünk ölbe tett kézzel, a városvezetésnek proaktívnak kell lennie. Csak egyetlen példát mondok: létrehoztunk egy gyakornoki programot, amelyben kizárólag hajdúnánási fiatal egyetemisták vagy főiskolások vehetnek részt, a városnak képezzük őket 14 hónapon át. Az első turnus ez év végén fut ki, a másodikat 2016 februárjában indítjuk. Fontos, hogy a fiatalok megértsék: ami körbeveszi őket, a hagyományunk, a múltunk az komoly érték. A fiatalok elvágyódása természetes, de idővel egyre többen döbbennek rá, hogy milyen értékeket hagytak hátra. Idővel felismerik, hogy a pénz nem egyenlő a boldogsággal, illetve hogy a boldogság növekedése nem arányos a pénz növekedésével. Ha elfogadjuk, hogy a boldogság nem egyenlő a pénzzel, azt másban kell keresni: ez pedig szerintem elsődlegesen a család. Hajdúnánásról a három legközelebbi megyeszékhely félóra alatt megközelíthető. A közösség felelőssége, ezáltal a miénk is, hogy milyen értékrendet tud közvetíteni.

A megyében majdnem az egyetlenek, akik vállalták a földadó bevezetését. Mire fordítják az abból érkező bevételeket?
Szólláth Tibor: Ahogy az a beszélgetésünkből is kiderült, sok mindenben vagyunk mi az elsők, komoly innováció van a városban. Már láthatóak a jelei, hogy egyre több település fog élni ezzel az eszközzel, és bevezetik a földadót, hiszen enélkül nem képesek önrészt biztosítani a pályázatokhoz, miáltal hátrányt szenvednek. Mi az idén 65 millió forint bevételre számítunk a hektáronként átlagosan 4 ezer forintos adóból, amit uniós pályázatok önrészének fedezésére, külterületi utak, árkok karbantartására fordítunk. Azt gondolom, hogy igazságosabb döntést nem is tudtunk volna hozni az egyenletesebb közteherviselés érdekében. Amit kevesen tudnak: a hajdúnánási földek egyharmada, hangsúlyozom, egyharmada, nem is nánásiak tulajdonában van. Ezek az emberek eddig nem járultak hozzá a közösségünk működéséhez.

– Barak Beáta –


A Nánási Portéka

A történet úgy indult, hogy a város tanyafejlesztési pályázatot nyert, mely révén termelői piacot létesítettek pavilonsor építésével. De nem elégedtek meg ennyivel: minőségbiztosítási rendszert dolgoztak ki (ennek végeredménye a Nánási Portéka), mely lényege, hogy egy megtermelt zöldség akkor árusítható a termelői piacon, ha azt Hajdúnánáson termelték. A feldolgozott árunak legalább 50 százalékban szükséges helyinek lennie és a feldolgozásnak is Hajdúnánáshoz kell kötődnie. A Nánási Portéka Brüsszelben is szép sikert ért el: 146 termék között második helyezést ért el egy olyan versenyben, ahol a résztvevőknek arról kellett számot adni, milyen sikerrel vertek gyökeret a köztudatban. A Nánási Portéka azért működik – hangsúlyozta Szólláth Tibor –, mert az emberek vásárolják, szeretik.​








hirdetés