Lisztvulkán, ketchupláva: nem baj

Akt.:
Lisztvulkán, ketchupláva: nem baj
© Illusztráció: Matey István
Debrecen – A gyereklét nem, a társadalmi és szociális környezet változik.

Legjelentősebb változásként a technológiai környezetet említette dr. Buda Mariann habilitált főiskolai docens és Láposi Terka, a bábosház játszószínházi művészeti vezetője is, amikor a csütörtöki Szemünk fénye, a gyermek című konferencián tartott előadásaik után feltettük a kérdést: mitől más ma gyereknek lenni, mint a szüleink, nagyszüleink idejében?

A kütyüvilág mindennapivá válásával nagyot fordult a gyerekek tapasztalati tere. Ez messzire vezető következményekkel jár, amiket most még nem is látunk teljes mélységében” – kezdte a docens. Mint mondta, erősen megváltoztak a nevelési szokások. Sokan nem támasztanak elvárásokat a gyerekükkel szemben. Ez a szülői attitűd csak az újszülöttek kapcsán helyes, mert fokozatosan tanulni kell az alkalmazkodást. Ha a fiatalt továbbra sem kérjük arra, hogy próbálja a szükségleteit késleltetni, tanulja meg magát kontrollálni, akkor rögzítünk egy csecsemőkori magatartásformát, ami hihetetlenül káros.

Sehol szigeten

Gond, hogy nagyon erősen elkülönül a gyerekek és felnőttek világa, mert a szülők gyakorta semmit sem csinálnak együtt a kicsikkel. Emiatt keveset tudnak egymásról. A gyermekek magukra hagyva, szinte magukat nevelik. Ez a Pán Péter alapszituáció: a Sehol sziget, amelyen egyetlen felnőtt sincs, illetve ha van, akkor az kalóz. Hétköznapi dolgokról van szó, mint a főzés, a favágás, kertben tüsténkedés. – Velem direktben nem foglalkozott sokat az anyukám, úgy ahogyan azt ma értjük. Nem ültünk le mondjuk gyurmázni, de állandóan a közelében voltam – hozza fel példaként a szakember. Felhívta a figyelmet arra, hogy keményen koppan az is, aki átesik a ló túloldalára és kényszeresen „foglalkozni” akar az utódjával, azaz egyszemélyes szórakoztatócentrummá válik. Az ilyen gyerek nem tud egyedül lenni, nem támad fel a saját érdeklődése, kíváncsisága, mert várja, hogy valaki lekösse a figyelmét.

A korlát kapaszkodó is

A nevelés változásának okai ezer felé ágaznak, csaknem lehetetlen kibogozni, de gondolkodásra érdemes Buda Mariann egyik felvetése e tekintetben.

– Szerepet játszhat ebben a jólét is. Hatvanévesként egy határgeneráció tagja vagyok. Kicsi koromban általánosan nagy volt a szegénység. A velem egyidőseket az a törekvés motiválta: nem akarom, hogy az én gyerekem nélkülözzön, hogy neki bármire is azt kelljen mondanom, most nincs rá. Boldog gyerekeket akarunk nevelni és megóvni őket a felnőtt életünkben tapasztalt frusztrációktól, a nyomástól. A pillanatnyi késztetések sodrásában az öröm is legfeljebb pillanatnyi. Boldognak lenni egészen mást jelent. A szabályok, a korlátok a biztonságos teret jelölik ki, ezen belül kellene szabadságot​ biztosítani számukra. Amikor a nagyon szabadon nevelt gyerekeinket „kidobjuk” a világegyetembe efféle kapaszkodók nélkül, elveszettnek érzik magukat. Meg lehet nézni azokat a kicsiket, akik fel-alá rohangálnak a boltokban ordítva. Láthatóan nem ismernek korlátokat, de nem boldogok ettől.

Képesség, kreativitás, motiváció

Klasszikus kérdés a szülők részéről: hogyan ismerni fel a tehetséget?

Mindegy, hogy a csillagászat vagy éppen az úthenger működése az érdeklődés tárgya, de ha a szülő észreveszi, hogy gyermeke szenvedélyesen issza az információkat valamiről, megvan a belső motivációja az ismeretei bővítésére egy adott témakörben, akkor az jelzésértékű, mégpedig a tehetséget jelzi – fogalmazott dr. Mező Ferenc oktató-pszichológus azon a konferencián, amit a Debreceni Egyetem Gyermeknevelési és Felnőttképzési Karán a kora gyermekkori nevelés témakörében tartottak a héten.

Jó mutatója a tehetségnek, ha megnézzük a kicsi alkotásait, rajzait, szóbeli megnyilatkozásait, s azt látjuk, a kortársainál többre képes. Amennyiben van humorérzéke, felismeri a szituációk fonákságait, a helyzetkomikumot, s önálló, új „humorprodukciót” képes létrehozni, az is árulkodó jel. Sőt – emelte ki dr. Mező Ferenc – akkor sem biztos, hogy meg kell ijednünk, ha gyermekünk kissé kilóg az intézményes oktatási-nevelési keretek közül, ha olykor akadnak konfliktusai, mert saját útját követi. Ha látszik, nem merő rosszindulatból, hanem egy téma által megragadva cselekszik: például két kiló lisztvulkánt borít ki, amelyen ketchupláva hömpölyög a konyhapadlón…, ne aggódjunk.

– Ha nem ismerjük fel a tehetséget, aminek egyértelmű jelei az átlag feletti általános vagy speciális képességek, a kreativitás és a feladat iránti elkötelezettség, a motiváció, akkor is érdemes a tehetséggondozás útján elindulni. Ehhez nagy segítséget nyújt a tehetseg.hu oldal, ami olyan bázisa az ismereteknek, módszereknek, amelyek biztos alapot jelentenek a hazai tehetséggondozó programok továbbfejlesztéséhez – javasolta a szakember.

Túlóvjuk a gyerekeinket

Láposi Terka is megdöbbenve szemléli, milyen gyorsan tanulják meg a mai gyerekek a technikai eszközök használatát. Ezzel szemben úgy véli, a szocializációs folyamatban nem olyan módon érnek bele a gyakorlati élettapasztalatokba, mint korábban. Egy tizennégy éves lány közel sem ért azokhoz, amikhez a nagymamája ugyanilyen idős korában.

– Azért, mert mindent a „fenekük alá teszünk”, túlóvjuk őket – véli. Így folytatta: Eltűnt az a minőség, amiben a falu és a város azonos mértékben létezik, mint élettér. A nagy urbanizációban, mi városlakók, alig akarjuk észrevenni, hogy vidék is létezik. Érzem, amikor a Vojtina Bábszínházba vidékről érkeznek gyerekek. Nekik ünnep az előadás, a kultúra, a színház élménye. Megrendítően másképpen kell őket fogadnunk. Egyébként a gyermekség, mint állapot között nem látok nagy különbséget a korábbi és a mostani között, csak a társadalmi és szociális környezet változik. Nagy kérdés most minden tekintetben az egyenlőtlenség.

HBN–BB, HABE


Családon belüli erőszak: mindig a gyerek kerül ki vesztesen
Debrecen – A gyerek nevelése, gondozása, felügyelete a szülő feladata, ha ezt a kötelességét súlyosan megszegi, veszélyezteti a gyermekét. A családon belüli erőszak folyamatosan napirenden van még úgy is, hogy sok esetben nem kerül nyilvánosságra.


Agresszió: ne legyintsünk rá!
Debrecen – Buda Mariann: Az erőszak az agresszió társadalmilag nem elfogadott formája.




Sporthírek






hirdetés