Levetkőzve

Legelső szaunaélményem 1977-ben éltem át – teljesen tudatlanul. A finn barátnőm Tamperében egy társasházban lakott, annak a pincéjébe mentünk le hasonszőrű fiatalok, s egy percig nem volt kérdéses, hogy fürdőruhában leszünk. Nem tudom, hogyan viselkedtem volna, ha le kell venni, de ilyen messzeségből már nem is számít, viszont az élmény évtizedekig elkísért. Égerházi Péter írása.

Az a félórányi feldobódottság, amit egy sör legurítása után valami elementáris ellazulás követett. Legutolsó szaunaélményem múlt pénteken éltem át a gyógyfürdőben, a másodikat pedig tavaly szilveszterkor, vagyis nem vagyok egy nagy szaunás. Lehet, emiatt nem is számít a véleményem, de abban a néhány órában én nem láttam olyan jeleket, amelyek visszatartanának egy következő látogatástól. Valamennyi alkalommal tanultam viszont valami újat, s már csak ezért is érdemes volt kipróbálni. A házirendet ugyanis nem olvastam el, úgy gondoltam, majd azt csinálom, amit a többiek. Az első nyitott zuhany alá állás meztelenül, majd hasonló módon a hűtőfürdőbe merülés azért rövid ideig okozott némi zavarodottságot, amin gyorsan túllendített, hogy a kutya sem figyelt rám. Ezt is megtanultam: látok, de nem legeltetem a szemem. Ez nem a meztelenségről szól, a fürdőruha-nélküliség maga a szabadság és jól élve vele, az egészség. Eredetileg is így találták ki.

– Égerházi Péter –


Szeméremsértő, ami a szaunavilágban folyik? – Kiakadt a debreceni vállalkozó a gyógyfürdői meztelenkedésen

Debrecen – Hosszan beírt a panaszkönyvbe, levelet küldött a városi rendőrkapitányságra és az ÁNTSZ-nek az az ismert debreceni vállalkozó, aki szerint szeméremsértő viselkedés tapasztalható a gyógyfürdő szaunavilág részlegében. Emellett kifogásolja, hogy csak a fürdőruha levételével lehet használni.









hirdetés