Let It B(l)e(ed)!

Illusztráció
Illusztráció - © Fotó: popmatters.com
A Beatles mondta (a dal szövege szerint inkább optimista, mint beletörődő tartalommal) valaha: Let It Be, vagyis hadd legyen. A Stones válasza erre az volt, hogy Let It Bleed. Avagy: hadd vérezzék! T. Szűcs József jegyzete.

Manapság mindkét nóta eszembe jut. Sajnos, az utóbbi aktualitását, a világban történtek fényében aligha kell külön hangsúlyoznunk. Bár ők sem ilyen vérzésekre, s nagyon nem vérengzésekre gondoltak anno. Sőt… Igaz, jóval összetettebb mondandóval, de mégis inkább az életet éltetik ők is dalukkal.

Szóval és lényegileg: azt tapasztalom, hogy egyre gyakrabban mondjuk mostanában mi is egymásnak, hogy „legyen”. Mármint (ez esetben) azt, hogy legyen jó napod, napja, napunk, estét, hétvégéd stb. Mit tagadjam, sokadjára is jól esik hallanom az üzletben, hivatalban vagy az ismerős buszsofőrtől. Még akkor is, ha angolt tanulva vagy ötven éve már találkoztam vele. Nem baj, ha tőlük vettük át, csak őszinte legyen a kívánság. Ne váljék belőle olyan számomra szinte bántóan lejáratott szófordulat, mint az amerikai angolban a szokásos elköszönési formulák helyett az, hogy szeretlek. Aminek persze lehet létjogosultsága egy hosszabb időre szóló elválás esetén, de hogy anyuka mindennap tizenötször ezt használja szevasz, szia, viszlát, helló helyett fiacskájával (mellesleg amúgy csak néhány) szót váltva, az számomra régiesen (le)szólva kissé nyálas.

Egyszóval még mindig sok mindent átvehetnénk az óceánon túlról, de ezt, ami szintén kezd terjedni nálunk is, jó lenne a helyén kezelni. A szeretlek ebből a szempontból olyan „szent” szó a magyarban, amelyet „hiába” szánkra nem veszünk. Ne csináljunk édes anyanyelvünkből édeskéset (sem)!

A legyen jó napja viszont a szememben pontosabban fülemben mindenképpen üdvözlendő. Egészen addig, amíg akár egy először látott idegennel szemben is őszinte jóakarattal használjuk.

– T. Szűcs József –








hirdetés