2016.09.04. 16:28
Szikrázó „istennyila” ébresztett félelmet - Hatvani professzor különleges eszközei
Debrecen - Sorozatunk a Kollégium gyűjteményeinek, Nagykönyvtárának, Múzeumának nevezetességeit mutatja be. A Debreceni Református Kollégiumban nemcsak a humán, hanem a természettudományok oktatása is rendkívül magas színvonalon folyt már a régi századokban is. Nívós volt a tanítás, annak ellenére, hogy a tárgyi feltételek a kezdetekben nem voltak mindig megfelelők.
Debrecen - Sorozatunk a Kollégium gyűjteményeinek, Nagykönyvtárának, Múzeumának nevezetességeit mutatja be. A Debreceni Református Kollégiumban nemcsak a humán, hanem a természettudományok oktatása is rendkívül magas színvonalon folyt már a régi századokban is. Nívós volt a tanítás, annak ellenére, hogy a tárgyi feltételek a kezdetekben nem voltak mindig megfelelők.
Szilágyi Tönkő Márton 1678-ban írja: „ezen időben sem nálunk, sem másutt az országban nem voltak fizikai eszközök”. Valószínűleg az ő sürgetésére szerezték be az első ilyen eszközöket, így az 1700-ban Amszterdamban, Hevelius tervei szerint készült éggömböt és a Senguerd-féle légszivattyút (1741).
Az electrica machinát Hatvani István (1718–1786), a Kollégium országos hírű polihisztor professzora 1749-ben vásárolta Bécsben, 14 forint 40 krajcárért. Ezzel a készülékkel mutatta be elektrosztatikai kísérleteit, melyek közben szikrázó „istennyila” keletkezett, félelmet ébresztve a kor tudományokban kevéssé jártas embereiben. Az elektromos töltés, ha kisült, mint egy kis villám szikrázott.
Arany is megírta
A hírneves tudósról elbeszélést írt Jókai Mór, A magyar Faust címmel. Arany Jánost, a Református Kollégium egykori diákját is megihlette a bámulatosan sokoldalú (többek között az általános- és kísérleti fizikában, kémiában, az orvosi fiziológiában és a csillagászatban is jártas), kiváló professzor és az őt övező misztikum. Hatvani című költeményében tudniillik ezt olvashatjuk: „Az asztalon pedig halommal / Egy gólyalábú cirkalommal / Sötét, kormos edények állnak: / Eszközi bűvös mágiának. // Ott serpenyő, ott szerteszéjjel / Kisebb-nagyobb szelence, tégely, / Üvegcső, lombik és retorta… / Tán a – majd megmondám ki hordta! // Mellettük egy magasabb állvány, / Fából csinált rezes nagy bálvány, / Üvegtányérral, mint malomkő: / S ha hozzáérsz, megüt a mennykő.”
HBN–Ormosi Viktória