„Lepkehálóval” kell fogniuk a hazai vállalkozóknak a valamihez értő szakembert

Akt.:
Az építőiparban is egyre égetőbb a szakemberhiány.
Az építőiparban is egyre égetőbb a szakemberhiány. - © Fotó: Racskó Tibor
Debrecen – Miközben itthon égető a szakemberhiány, a JóSzaki.hu portál arról cikkezik, hogy a valamirevaló magyar szakemberek egyik fele már régen Nyugat Európában „lapátolja a GDP-t”, a másik fele pedig előbb vagy utóbb úgy dönt, hogy saját vállalkozást alapít.

A téma kapcsán csak úgy röpködnek a hatalmas összegek; a parkettásoknál például a mesterek várható havi nettó jövedelme meghaladja a 600 ezer forintot, ami igencsak csábító lehet egy agilis szakmunkásnak, aki ugyanezért alkalmazottként 210 ezer forintot visz haza. A kísértés tehát nagy, hiszen egy ügyes váltással az ember a korábbi fizetése két-háromszorosát keresheti meg. És ehhez hazát sem feltétlenül kell váltania…

“Olyan dolgokat kell megtenni, mint korábban soha.” Barabás Zoltán

Ha nem nekem meséli, el se hiszem: az építőipari vállalkozó reggel hétkor a saját kocsijával megy ki a vonathoz, hogy egyenesen a munkaterületre szállítsa a vidékről ingázó embereit, majd délután négykor szépen beülteti őket a Mazdájába, és irány a vasútállomás. Közben meg magában ekképp dohog: piros szőnyeget ne terítsek eléjük…?!

Némi túlzással

Magyarországon (kis túlzással) csaknem minden olyan vállalkozás munkaerőt keres, ahol a mester nem egyedül dolgozik. A kétkezi munkát igénylő szakmákban jellemzően minden harmadik ember hiányzik, de vannak foglalkozások és régiók, ahol ennél is rosszabb a helyzet. Országosan az összes, alkalmazottal dolgozó szaki 77 százaléka keres szakmunkást vagy segédmunkást, és 12 százalékuk 10 vagy annál több munkást toborozna – derül ki a JóSzaki.hu felméréséből, melyből kiolvasható, hogy ilyen körülmények között a vállalkozások munkaerő-feltöltöttségi mutatója 56 százalékos. Ráadásul a vállalkozóknak nemcsak az okoz komoly fejtörést, hogy a nyugati bérekkel képtelenek felvenni a versenyt, hanem hogy a szakember-utánpótlás továbbra is problémás.

„Hiába mondtuk”

Barabás Zoltán ismert debreceni vendéglátós, a Fanny Line Kft. ügyvezető igazgatója évek óta mondogatja, hogy eljön az az időszak, amikor gyakorlatilag szőnyeget leterítve kell gazsulálni a szakembereknek. „A vállalkozóknak olyan dolgokat kell megtenni, ami korábban eszébe se jutott senkinek. Hovatovább a zsarolás szintjén működnek a dolgok. Ez az építőiparban mostanra általánossá vált, a vendéglátásban pedig nyomokban már ugyancsak fellelhető” – mondta, hozzátéve, hogy Debrecenben ez a módi a szakácsoknál már négy-öt éve megjelent. – Olyan pénzeket kérnek a tulajdonosoktól (akik egyébként nem vendéglátósok, hanem pénzügyi befektetők), amit nem is tudom, hogy lehet egyáltalán kitermelni – fogalmazott. Ennek szerinte az állam részéről egyetlen megoldása lehet: a drasztikus méretű járulékcsökkentés. Egyébiránt úgy látja, hogy az utánpótlással is baj van, hiszen míg néhány éve alig lehetett a gyereknek gyakorlóhelyet találni, most valóságos „ökölharc” folyik azért, hogy legyenek tanulók a gyakorlóhelyeken.

Tirpák Zsolt, a Debreceni Szakképzési Centrum főigazgatója maga is pontosan tudja, hogy a szakma becsületét visszaadni hosszú évek munkája lesz, ugyanakkor ő már látja az első biztató jeleket.

„Fontos, hogy ha egy fiatal hiányszakmát választ, és jól teljesít, akkor akár 70-80 ezer forint ösztöndíjat is kaphat havonta, miként fontos az is, hogy a szakembereket a cégek idehaza is egyre jobban megfizetik. Nem véletlenül vagyunk jelen a hagyományos kommunikációs csatornák mellett az internetes platformokon is, hiszen ebben a hosszú távú folyamatban az ismeretterjesztésnek kulcs­szerepe van”

– mondta.

Attól retteg…

Száraz Zsolt építőipari vállalkozó retteg attól, hogy netalántán valamelyik alkalmazott azt mondja, hogy elege van, vagy éppen a konkurencia elcsábítja. – Fizetnék én is kétszer annyi fizetést, ha ki lehetne termelni. Az a gond, hogy azokat a munkákat, amiken most dolgozunk, egy éve vállaltam fel az akkori árakon, viszont a kapacitásunkat ugyanúgy lekötik. Oké, hogy sokan kimentek külföldre, de a szakképzéssel is baj van; ki akar itt szakmát tanulni? Az építőipar kőkemény helytállást kíván, ezt nemcsak fizikálisan, de mentálisan is bírni kell – állítja.

Erdei Bertalan, a GA-BO 2000 Kft. ügyvezető igazgatója felsorolással kezdte a mondandóját: hőkezelés, szerszámgyártás, lakatos- és asztalosipar, építőipar, kőregenerálás. Csupa olyan szakma, amit a kollégái nemcsak művelnek, de a következő generációnak tanítják is.„Az a helyzet, hogy a nálunk felszabaduló gyerekek közül egyre többnek van hová menni az iskolapadból. Nem feltétlenül távozik mindenki külföldre, sőt: nálam dolgozik olyan szaki is, aki Angliából tért haza, pontosan azért, mert (ő fogalmazott így) ott a magyart nem nézik semmibe. Már tőlem is csábítottak el kollégákat. Foglalkoztatóként két oldalról nehezedik ránk nyomás: egyfelől a külföldi partnerek olcsó pénzért dolgoztatnak minket (hiszen a vevő nem ismeri el a költségeink növekedését), másfelől itthon továbbra is nyomasztó a központi elvonás; hogy álljuk ilyen körülmények között a bérversenyt? A mókuskeréknek megadhatná végre valaki a kezdő löketet, aztán menne szépen minden magától” – véli a cégtulajdonos.

Petneházi Attila


Szerencsét próbálnak

A munkaerőpiaci migráció olyan mértékben erősödött fel az elmúlt egy-két évben, hogy már nemcsak a beosztottak, de a mesterek maguk is sokan fogják a sátorfájukat, és elindulnak szerencsét próbálni. Mindeközben itthon lasszóval kell fogni a valamirevaló szakembereket, és a java csak most jön. Az önkormányzatok például jövőre kezdik el tömegesen megvalósítani a TOP-os fejlesztéseiket, melyek nagy része épületberuházás. És akkor még nem említettük a családok otthonteremtési kedvezményét (csok), ami meg a lakáspiacot pörgeti.