Lelki tanácsadók

Joshibát igencsak sokan nézik. S még
hogy nézik? Rajonganak érte. Egyesek
egyenesen imádják. Mások
szívesen látnák akár a
miniszterelnöki székben is, ami sok mindent
elárul a két funkció
rokonértelműségéről.

Boda István jegyzete

Baráth Józsi, vagy, hogy
a dolog fellengzősebb legyen, Joshi Bharat
ugyanabban az időpontban rendel, mint
Erdélyi Mónika.


Csak ő a másik kereskedelmi
nagycsatornán. A tv2-n. Nála is minden
hétköznap délután megjelennek
a szorongó és feldúlt
érzelmű
maródiak”,
elpanaszolják sorsuk nagy bánatát,
s a hindu vágású és
olajos-barnán jóképű lelki
gyógymester tép a
kertjéből egy maréknyi, beteg
lelekenek való füvecskét, s
ettől a szenvedelmek, ha nem is múlnak el,
de simulnak valamit elnyűtt ráncaik.


Minek tagadnánk: nálunk rengeteg a
boldogtalan ember. A férj a
feleségével, a feleség a
férjével elégedetlen, van, akit a
féltékenység gyötör,
mások a szesz
durvaságaitól szenvednek, a
paráznaság és a
házasságtörés nagy
fertelmeiről pedig szó se essék.


Van, amikor az anyós a mumus –
márpedig a rigmus szerint az anyós akkor
jó, ha porhanyós –, máskor
meg a falu szája feszíti keresztre a
kikapós menyecskét.


És ugye ezt mind fülbe kell gyónni,
s a lelki-csontkovács csodamódon
oda tud tapintani, ahol a
legérzékenyebb. Ül –
néha félfenékkel – a
rendelő-széken, a gyógyulni
vágyók velük szemben
ugyanúgy, s az ügyes diskurzus nem
nélkülözi a remekebbnél
remekebb fogásokat.


Látszik, hogy begyakorolt
figuráról van szó. A
közhelyek gyöngyfüzére olyan,
mintha eredeti lenne, a tanács viszont sohasem
billen egyik javára sem. Ha kell, olykor
érdesebb a feddés a
vétkesebbnek vélt fél
részére, máskor meg olyan
gyöngéd és bársonyos a
megértés, mint a csodaírral kezelt
csecsemőpopsi.


Hogy a tanulság
filozófiáját ne is
említsem. S mindehhez olykor-olykor egy
ízes akcentus, s mielőtt még
bárki is gyanakodni kezdene, jön a
reklám, hisz a legkedveltebb lelki klinika sem
beszélhet csak úgy bele a
vakvilágba. Elvégre Krisztus
koporsóját sem őrizték
ingyen. A hiszékenységnek ára van.
S nem is akármilyen. Ha a
közhírré tett
„esemesekből” következtetek,
Joshibát igencsak sokan nézik. S
még hogy nézik? Rajonganak érte.
Egyesek egyenesen imádják. Mások
szívesen látnák akár a
miniszterelnöki székben is, ami sok mindent
elárul a két funkció
rokonértelműségéről.

Kilátásainkat figyelembe véve
Baráth Jóskának
egyre több pácienssel kell
számolnia. Nem csodálkoznék, ha a
közvélemény nyomására
akár a parlamentben is
vendégvárót kapna, s a fontos
döntéseket megelőzendő
némi tanáccsal szolgálna ennek,
annak, amannak. Mert egy modern
„haruspex” jó, ha
kéznél van az
Országháznál is.

– Boda István –