Lélekfejlesztő bábozás: fogynak a művelői

Álomszövő Pendula – jelenet a Vojtina Bábszínház legújabb előadásából (képünk a főpróbán készült)
Álomszövő Pendula – jelenet a Vojtina Bábszínház legújabb előadásából (képünk a főpróbán készült) - © Fotó: Matey István
Debrecen – Pappné Győri Tünde: Széllel szemben küzdünk a tengeren, de a pedagógusok legalább csónakban ülnek.

A játékot nemcsak szeretni és érteni kell, hanem az is fontos, hogy a gyermek ismeretében tisztán lássuk hatását, jelentőségét” – az idézet a Vojtina Bábszínházban hangzott el szombaton, a Magyar Bábjátékos Egyesület (MBE) a tisztújító közgyűlését követő szakmai napon. Dr. Arany Erzsébet, művészeti szakértő nyitányként alátámasztotta, hogy országos szinten egyre kevesebben ismerik fel, mennyire fontos, jó eszköz a bábozás a gyerekek fejlesztéséhez. Kifejtette, hogy milyen nehézségek hátráltatják ma a bábozás terjedését. Szólt a támogatások, az intézmények, az oktatás változásáról, és az emberi tényezőkről.

Pappné Győri Tünde, a Létavértesi Gyermeksziget Óvoda pedagógusa megerősítette, hogy nincs könnyű helyzetben az a pedagógus, aki bábcsoportot működtet. Neki tíz éve sikerül, és – mint mondta – annyi ajándéka van az erőfeszítéseknek, hogy szakadatlan biztatja kollégáit, iskolában tanító barátnőit az akadályok leküzdésére. Szakdolgozatában megyénkbeli bábcsoportokat vizsgált – 2015-ben 23 tagot számlált a Szín-báb Egyesület, az akkori 12 óvodai csapatból ma 10 működik, a 10 iskolaiból pedig 5 – van rálátása az akadályokra. „Nagyon fontos az intézményvezető hozzáállása, korábban, pályám kezdetén, behívott a felettesem és azt kérte, hogy ne dolgozzak pluszba a játékokkal, mert a kollégáim rosszul érezhetik emiatt magukat. És hallottam olyat tanároktól, hogy bár lenne, aki tanítás után nyolcig bábozna, de az intézményfenntartójuk öt órakor bezárja az ajtót, legfeljebb bérelhetik az osztálytermeket. Sokan pedig a túlterheltség okán bele sem vágnak.” Pedig a megyében hatalmas múltja van a bábjátéknak, 1960-ban már jegyezték a Ludas Matyi Bábszínházat. Az előadó mesélt olyan találkozásokról is, amelyek erőt adtak neki. Lelkes, sugárzó pedagógusokkal is volt dolga, akik hisznek az írás kezdetén említett dr. Mészáros Vincéné, mese- és bábdarabírótól, a pedagógiai bábjáték jeles egyéniségétől származó idézet folytatásában: „Érezzük azt, hogy a bábjáték során velünk és a gyermekekkel valami rendkívüli, ünnepi dolog történik. Játékunk ajándékozás, valamit adunk a gyermekeknek önmagunkból: a szép meglátásának képességét, az igazért való kiállás bátorságát, az élet szeretetét.

Élettelen anyag és mozgatója

Ebben hisz Bagi Márta budapesti Meseház Óvoda mesterpedagógusa is, aki megszervezte a Paraván Karaván Fesztivált Zuglóban. A résztvevők elvehetetlen élményén túl, egy a szombaton szakmai napon többször említett gondra is gyógyírt adott: a jelenlévők visszacsatolást kaptak munkájuk minőségéről.

Szentirmai László, az MBE egyik alapító tagja érdekes, provokatív, gondolatébresztő előadásban fejtette ki véleményét a báb és mozgatója határvonaláról. Úgy véli a bábozás specifikuma, hogy jellel dolgozik, szimbólummal, tárggyal, metaforával folyik a játék, amely szándékos üzenet. Az élettelen anyagot ugyan a bábozó mozgatja, ad neki hangot, kelti életre, de nem lophatja meg. A dramaturgiával, térhasználattal, párbeszéddel operálhatnak az alkotók. A művésztanár úgy véli csak nagyon alázatosan érdemes megmutatni a játszót és csak nagyon indokolt esetben kell interaktívvá tenni egy előadást. Utóbbi kijelentésével Láposi Terka, a Vojtina játszószínházának művészeti vezetője vitába szállna. Szerinte a nézők bevonása gondolkodásra, párbeszédre szólítja fel őket. A nap zárásaként összegyűjtötték a jelenlévők építő javaslatait.

HBN–HABE








hirdetés