Mi fán terem a „kutyabőr”?

Hajdú-Bihar - Talán még száz éve is minden magyar ember tudta, mi a címereslevél (armális).

A szocializmus évei alatt a nemesi címek, címerek használatát tiltották, így az ezekkel kapcsolatos ismeretek mára jórészt ki is koptak a köztudatból.

Gazdagon illusztrált könyv

Mi is az a címereslevél? Hogyan adományozták, kiknek és miért? Hogyan hamisították meg a neveket a kiváltságlevelekben? Vagy egészen konkrétan: hogyan kaphatott például egy debreceni cívis egy Novgorod melletti katonai táborban magyar nemességet 1580-ban? Ezekre a kérdésekre és sok másra adja meg a választ dr. Szálkai Tamás színes képekkel gazdagon illusztrált könyve, amely Címeres nemeslevelek a Hajdú-Bihar Megyei Levéltárban címmel látott napvilágot.

Szálkai Tamás könyve hiánypótló, hiszen eddig ezen kívül mindössze egy megyei levéltár anyagát dolgozták fel hasonlóképp. Újdonsága, hogy nemcsak a címerek bemutatására vállalkozik, hanem az oklevelek történetén keresztül a kisnemesi társadalom színes forgatagába is betekintést nyújt és az armálisok levéltárba kerülése utáni „életét” is nyomon követi.

Amikor a török hódítás miatt elfogytak az érdemekért adományozható birtokok – az uralkodó sokszor föld helyett pusztán nemesi címet és címert adományozott.

Cívis nemesek

A források arról tanúskodnak, hogy az armálissal járó adómentesség miatt a címereslevelek iránt megnőtt a „kereslet”. Volt, aki legálisan szerezte meg a földesura beleegyezésével, vagy elszökve annak tudta nélkül, de olykor megvásárolták pénzért is a feketepiacon, majd a név meghamisításával próbálták felhasználni több-kevesebb sikerrel. Debrecenben a városvezetés elzárkózott a nemesek befogadásától, hogy azok ne vonhassák ki magukat a városi közterhek viselése alól, pedig a főbírók és a tanács tagjai gyakran maguk is rendelkeztek nemesi címmel. Nemcsak „divat” és presztízs­kérdés volt nemesnek lenni, hanem gazdasági lehetőségeket is nyújtott.

Az armális esetükben egyfajta „kettős útlevélként” működött: vidéki földbirtokot csak nemesi cím birtokában lehetett szerezni, városi polgárként nem, így a polgárok a város nyújtotta gazdasági kedvezmények (például különböző vámmentességek) mellett a nemesi adómentességet is élvezhették.

Hajdúkincsektől az etiópig

A címereket az adományban részesülők maguk kérték, ezért a nemesi címerek ábrái művelődés- és mentalitástörténeti szempontból is fontos források.

Egész történetet mesél el a hajdúk közös címere (a mai megyecímerben is szerepel), amelyben a felkelő nap, az elsülő pisztoly és a lobogó láng a győztes álmosdi csata szimbólumaiként jelennek meg, míg a címert körülölelő sárkány Bocskai István családi címeréből származik (az egyik felmenője tagja volt a Sárkányrendnek). A szablyára tűzött török fejek, oroszlánok gyakran előforduló címerelemek, bátorságszimbólumok, elgondolkozhatunk viszont azon, hogy vajon miért akart magának valaki gyékényszoknyát és tollas fejdíszt viselő etiópot a nemesi címerébe?

- Barak Beáta -