Dombi Tibi játszik, amíg engedik

Labdarúgás - A rutinos szélső remek játékkal vette ki a részét a Haladás legyőzéséből.Dombi Tibor csereként beállva nem csak lendületet adott a DVSC-nek a hétvégén a szombathelyiek vendégjátékakor, de fifikás cselt követő gólpasszal is megajándékozta Kulcsárt. A remeklés apropóján beszélgettünk a labdarúgóval.

A hétvégén 2–0-ra verte a DVSC-TEVA a Haladást, Önnek és a csapatnak is jár a gratuláció a teljesítményéért!

Dombi Tibor: Köszönjük a gratulációt, kétségtelenül jobb volt ez a találkozó, mint az Eger elleni. Bár fogadkoztunk, hogy a hevesiek elleni vereséggel nem foglalkozunk, a fejekben csak ott motoszkált az a kudarc. Mert bár ki lehet kapni a Lokinak is, de ott eléggé lazán vettük a futballt... Ennek köszönhetően a Haladás elleni játékunk nem volt kellően gördülékeny az elején, de a vezetőgólunk után már mi domináltunk, míg a kiállítás és a második találatot követően úgy játszottunk, ahogyan az elvárható tőlünk.

Minek köszönhető, hogy majd harminckilenc évesen is ilyen remek állapotban van és rendre képes új lendületet adni a csapatnak?

Dombi Tibor: Valójában fogalmam sincs, szinte mindent úgy csinálok, mint 20-22 évvel ezelőtt. Érdekes, a tavalyi évem nem nagyon sikerült, akkor is megkaptam a lehetőséget, de akkor nem sikerült mindig élnem vele. Most a felkészülés során, illetve a Ligakupa-meccseken is éreztem, hogy jobb passzban vagyok, de nem figyelek különösebben oda sem a magánéletemre, sem a szokásaimra, teszem azt, ami eddig bevált.

Miként készül egy-egy mérkőzésre, s miben más a programja akkor, ha nincs hétvégén meccs?

Dombi Tibor: Nincs titok, úgy élem a napjaimat, mint máskor, korán fekszem és korán ébredek. Nyilván, ha idegenben játszunk, akkor sokszor elutazunk egy nappal korábban, ekkor össze vagyunk zárva a többiekkel, de jobban szeretem, ha a meccs előtti napot magamnak szervezhetem meg. A találkozó délelőttjén nem nagyon szeretek otthon maradni, elmegyek inkább az ismerősökhöz, vagyis „intézem a semmit".

Közel a negyvenhez több időt vesz igénybe a regenerálódás a meccsek után, mint mondjuk tíz évvel ezelőtt?

Dombi Tibor: Persze, azt is érzem, hogy hamarabb elfáradok a pályán. Legutóbb az Eger elleni Ligakupa-találkozón játszottam kezdőként, ott azért a végére lemerültek az elemeim... Míg korábban egy napig éreztem a lábaimban a terhelést, most van, hogy kettőig is érzem.

Hogyan éli meg, hogy szinte ikonként tekintenek Önre a DVSC-ben, illetve kire nézett föl fiatal labdarúgóként?

Dombi Tibor: Nem voltak a Lokiban kedvenc játékosaim, számomra a holland Marco van Basten volt az etalon. De amikor felkerültem a felnőtt gárdához, akkor Kondás Elemér, Horváth Béla és Mező József voltak itt a rutinos futballisták, rájuk néztünk fel mi, fiatalok: bármit mondtak, elhittük. Hogy miként élem meg ezt a státuszt? Nagyon jó érzés, hogy nem csak a szurkolók, de a csapattársak részéről is megkapom a tiszteletet.

Decemberben lejár a szerződése, vajon lesz-e hosszabbítás, meddig akar még futballozni?

Dombi Tibor: A nyáron azt mondtam, hogy bár nagyon szeretek edzeni, de ha nem fogok játszani, akkor év végén befejezem. Meg is vettem a szeget és belevertem a falba, hogy legyen mire felakasztani a futballcsukát. De jöttek a mérkőzések, gyakran a keretben voltam a bajnokikon is, akkor meg arra gondoltam: dehogy hagyom én abba! Ha jön egy jó meccs, mint most a Hali ellen, akkor az hatalmas erőt ad. Nem kell sok nekem ahhoz, hogy azt mondjam, játszom, amíg engedik.

HBN-TN