“Legjobb fajta, mint fogalom, nem létezik” – Beszélgetés a gyümölcsösök professzorával

Gonda István
Gonda István - © Fotó: Magánarchívum
Debrecen – Látszik, hogy szeret tanítani és szereti azt, amit oktat. Hatalmas lexikális tudás, az alma szeretete, vicces előadások és még télen sem látható kabátban – olvashatók az elismerő sorok az interneten a Debrecenben élő, nyugdíjas évei elején járó professzorról, Gonda Istvánról. Interjú.

Munkássága alatt 15 könyvnek volt szerkesztője és szerzője, ezen túlmenően más könyvekbe közel 80 fejezetet írt társszerzőként. Dr. Gonda István professzor kiadványainak sikerét jellemzi, hogy mindegyik rövid idő alatt elfogyott.

Érdeklődése igen régi a gyümölcsfák iránt. Mi vitte a kertészet világába?

Gonda István: A gyümölcsfák szeretete a gyümölcsfélék termesztése már gyermekkoromban „megfertőzött”, mivel apai nagyanyám kertje közvetlenül a lakásunk mellett volt. Később ezt tetézte apám két katasztrális holdnyi kajszibarack telepítése az ’50-es évek végén. Nem véletlen tehát, hogy a főiskola elvégzése után az Újfehértói Gyümölcskutató Intézetbe kerültem, ahol végigjártam 25 éven keresztül minden stációt, a segédmunkatárstól a főmunkatársig bezárólag. Az alma itt lett életem legmeghatározóbb gyümölcse.

A szívéhez közeli almáskertek világát negyedszázad múltán felcserélte az egyetemi katedrával.

Gonda István: 25 év kutatói pályafutás után nagynevű elődöm dr. Pethő Ferenc professzor úr hívására pályáztam meg a kertészeti tanszék vezetői álláshelyét. Az oktatás nem jelentette a korábbi kutatási tevékenységem megszűnését, sokkal inkább annak kiegészítését. A korábbi és az azt követően megszületett gyümölcskutatási eredményeket közvetlenül átadni a későbbi felhasználóknak, a diákoknak, mindennél csodálatosabb feladatot jelentett és jelent ma is számomra. A mai kor kihívásainak, és a versenyképességünk növelésének megfelelően a gyümölcstermesztés tantárgy oktatásának középpontjában egyaránt a mennyiség-, és minőség centrikus, valamint a kérdésének megfelelően a környezettudatos elvek és a gyakorlat áll. A piacon maradás, illetve az eladhatóság alapvető feltétele kizárólag a kiváló minőség és az ebbe beleértendő környezetkímélő elvek és gyakorlat alkalmazása. A vásárlók ma már egyre inkább ezeknek a követelményeknek megfelelően ellenőrzött gyümölcsöket részesítik előnyben.

Tévhitek, helyes és helytelen gyakorlatok lebontását vállalta magára, amikor a gyümölcsfák metszését az egyik legfontosabb termesztéstechnológiai elemként fogalmazta meg.

Gonda István: A Magyarországon közel 1 millió házi kert és a szórványban lévő gyümölcsöskertek két legnagyobb problémája, hogy a legtöbbször helytelenül alkalmazzák a növényvédelmi eljárásokat és a metszésmódokat. Ha csak a metszésre koncentrálunk, elmondhatjuk, hogy 20–30 százalékkal jobb koronaforma és az ágszerkezet helyesebb metszéssel történő kialakítása és fenntartása a jobb napfény hasznosítás miatt közel megduplázná a jobb minőségű és természetesen nagyobb mennyiségű gyümölcsfélék arányát. Ezért nagyon fontos a metszés, amit egyes vidékeken és egyes gyümölcsfajoknál, például meggynél, szilvánál, sajnos egyáltalán nem is végeznek el.

A jelen és jövő milyen gyümölcsfajtákkal rivalizál?

Gonda István: Mindig törekedtem az adott kornak megfelelő legújabb, legjobb, és legellenállóbb fajtákat telepíteni és vizsgálni az almától a szilváig bezárólag. Legjobb fajta, mint fogalom nem létezik, több különböző fajtával tudjuk kielégíteni az egyre igényesebb, növekvő elvárásokat.

A tanítás mellett napi kapcsolatot ápol megyénk kertbarátaival. Gyakori előadója a népfőiskoláknak. E két mozgalom hogyan segíti a magyar kertkultúra fejlődését?

Gonda István: Az évtizedek során az ország különböző részein valóban számtalan előadást, kertszemlét és gyakorlati bemutatót tartottam kertbarátoknak. Ők nagy lelkesedéssel hallgatták meg az újdonságokat mind fajtakérdésekben, mind a technológiai fogások vonatkozásában. Ugyanakkor gyakorlatukba ez legtöbbször nem épült be, vagyis, úgy csináltak mindent tovább – akár rosszul is – ahogy azt korábban megszokták. Ennek az oka sajnos az, hogy nagyon elöregedő társaság a kertbarátok, fiatalítás gyakorlatilag nincs, és egy idős embernek változtatni a megszokottakon, érthetően, szinte lehetetlen. Szerencse az, hogy a kertbarát mozgalom nem kizárólag szakmaiságot jelent, hanem azzal egyenértékűen kulturált időtöltésnek és szórakozásnak tekinthető. Az igazi szakmai sikereket a fiatalabb korosztályok tevékenysége adja a még sokáig tenni akaró, de annak korlátait is látó idős oktatónak.

– Péter Imre –








hirdetés