Leginkább tüzérként indult harcba a kollégiumi diákság

Évről évre drámajáték formájában elevenednek meg az Oratóriumban a márciusi események
Évről évre drámajáték formájában elevenednek meg az Oratóriumban a márciusi események - © Fotó: Ősz Attila
Debrecen – Sorozatunk a Kollégium gyűjteményeinek, nagykönyvtárának, múzeumának nevezetességeit mutatja be. Értékeink nyomában 24. rész: Dráma az Oratóriumban.

A Debreceni Református Kollégium Oratóriuma, az imaterem, sok történet őrzője. Falai között történelmi események zajlottak, padjaiban diákok ezrei hallgatták az igét, szószékéről megannyi kiváló lelkész prédikált. Látogatták erdélyi fejedelmek, Habsburg-uralkodók, a reformkor számos nagy egyénisége megfordult benne. Hallgatta a hívek kérő és hálát adó imáit, vigasztalta az elnyomottakat, az árvákat, a gyászolókat, öltöztette dísz­be a lelkeket oly sokszor, erőt adott a harcba indulóknak. Elnézően mosolygott a diákcsínyeken, szemérmesen vette észre a szerelmes pillantásokat. Mindenki előtt nyitva állt. Tulajdonképpen nagyon sok vonatkozásban használhattam volna jelen időt, hiszen az Oratórium ma is ott áll a Kollégium második emeletén. Ugyanolyan rendületlenül várja látogatóit. De hol itt a címben ígért dráma? Légy még egy kis türelemmel, kedves olvasóm!

Több ezres a tömeg

Inkább képzeljük magunkat Debrecen főterén márciusban. Már meg-megmutatja magát a tavaszi napsütés, a fénysugarak beszövik a Nagytemplomot is, telve van élettel a város. De telve van örömmel is, ragyog minden, ujjong, mindenkit magával sodor a többezres tömeg. 1848. március 19-ét írjuk, a hírek a forradalom fontos eseményeiről elérték Debrecent is. Sodródunk mi is a tömeggel a városházáig, ahol nyilvános ülésen döntés születik a 12 pont helyi alkalmazásáról, Kossuthot pedig Debrecen népe díszpolgárává fogadja üdvrivalgások közepette. Együtt éljenzünk a tömeggel, torkunkszakadtából.

Csatlakoznak a felhívásra

Forradalmi hévben ég a kollégiumi diákság is. Révész Bálint professzor március 22-én ünnepi beszédében a szabadság, egyenlőség, testvériség nevében köszönti az egybegyűlteket, tájékoztatja az ifjúságot a forradalmi Európában történt változásokról. A tanulóifjúság már másnap kéri a nemzetőrségbe lépés lehetőségét. Debrecen város vezetőségének határozata alapján „…minden polgár rangkülönbség nélkül, aki 18-tól 40 éves az őrseregbe tüstént beállni tartozik”. A kollégiumi diákság szinte egyöntetűen csatlakozik. Március 26-án a nemzetőrcsapat két százada egy-egy zászló alatt zenekari kísérettel vonul le a Kollégium belső udvarára, majd az iskola és a Nagytemplom közötti térre. Nemzetőri egyenruhaként elfogadják a hivatalos deák formaruhát: a Zrínyi-dolmányt, fekete nadrággal és fekete „granatéros” csákóval. Hetente kétszer katonai gyakorlatot tartanak.

A debreceni nemzetőrök ünnepélyes eskütételét június 4-én tartják. A századok élére volt katonatisztek állnak, az altisztek diákokból, obsitos katonákból verbuválódnak. A tanult ifjúság nem egységes elit alakulatot alkot, hanem „kovászként” szóródnak szét a különböző csapattesteknél. Tudásuk és ismereteik révén főként tüzérként és sokan tiszti rangban szolgálnak. Erdélyben, Bukovinában harcolnak a szabadságért, helytállnak a besztercei csatában is. Bem tábornok nagyra becsüli a debreceni tüzéreket.

A szabadság őrvárosa

1849. január 9-től május 31-ig az Országgyűlés az Oratóriumban ülésezik. A Kollégium első emeletén kap helyet a Pénzügyminisztérium, alatta, a földszinten a bankjegynyomda működik. Kossuth Debrecen népéhez intézett kiáltványában Debrecen városát a magyar szabadság őrvárosává nyilvánítja. Itt készítik elő a Habsburg-ház trónfosztását. Amikor az Országgyűlés a Kollégium Oratóriumából áthelyezi ülésének helyszínét a zsúfolásig megtelt Nagytemplomba, kendőket és kalapokat lengető, harsányan éljenző tömeg fogadja a képviselőket. Az 1849. április 14-én a Nagytemplomban ülésező kibővített országgyűlés kimondja a trónfosztást. Ugyanezen a napon Kossuth Lajost kormányzó elnökké választják.

Drámajáték a Kollégiumban

Micsoda pillanatok! Micsoda felfokozott hangulat! Szinte bánjuk, hogy csak képzeletünkben lehetünk jelen. Akkor most végre jöhet a dráma. A varázslat, ami lehetővé teszi, hogy a kora tavasszal – a Kollégiumba – múzeumpedagógiai foglalkozásokra érkező gyerekek részesei lehessenek a régi eseményeknek, osztozzanak a különleges pillanatokban. Ehhez hívom segítségül a drámajátékot.

A játék azzal veszi kezdetét, hogy elmondom, ma nemzetőr zászlóaljjá alakulunk. Amíg elkészítik a csákókat, pártákat, fonják a nemzetiszín díszítéseket, mesélek a régi diákokról, akik nemzetőrnek álltak, csatákban vettek részt. Ha sebesülten érkeztek haza, felépülésük után máris harcba indultak újra.

Aztán a fejekre kerülnek a csákók és párták, és valami teljesen megváltozik. A harctérre vezénylés szigorú fegyelmet követel, ennek súlyát mindenki átérzi. A besorozás után aláírásukkal fogadják az új nemzetőrök, hogy mindent megtesznek a haza védelmére, a zászlóalj az Oratóriumba vonul, az ünnepélyes eskütétel színhelyére. A Kossuth-nótától zeng az egész Kollégium, ami a termekből, irodákból kicsalja az ott lévőket, így szinte akaratlanul sorfalat alkot a nézőközönség, melyen áthaladva még nagyobb dicsőségben úszik a század. Milyen büszke lenne ránk Balkányi Szabó Lajos, a népszerű dalszerző, aki maga is debreceni diák volt egykoron! (A „Kossuth-nóta” szövegét neki tulajdonítja az utókor.)

Amikor az Oratóriumba érkezünk, már vár bennünket a kollégiumi diákság két falra kifeszített zászlója. Számomra mindig az a legmeghatóbb pillanat, amikor előttük ismétlik utánam az eskü szövegét átszellemült arccal a kisdiákok. Így válik valódi élménnyé egy történelmi esemény. Egyszeri és megismételhetetlen minden alkalom, önmagunknak játszunk mindannyian, az érzelmi és értelmi megélés egyszerre történik, az élményt hosszan őrizzük magunkban.

Kerékbe tört pályák

Mintegy négyszáz egykori kollégiumi diák játszott jelentős szerepet 1848/49. eseményeiben. Az igazi dráma a szabadságharc veresége után kezdődött a résztvevők életében. A diákok csaknem felének kerékbe tört a pályája. Többek elestek, fogságba, kényszersorozás alá kerültek, emigrációba menekültek, vagy hosszú évekig bujdostak.

De amikor szükség volt a seregre, mind ott voltak. A fegyver és muníció hiányával küzdő debreceni századok harctéri tapasztalatok nélküli tisztekkel is harcba indultak, soraikban a mindenre elszánt református diáksággal. Előttük tisztelgünk, rájuk emlékezünk minden év tavaszán a Debreceni Református Kollégium Oratóriumában.

Már készítem a „granatéros” csákómat, várom a hozzánk érkező gyerekeket, mert újabb és újabb nemzetőrökre van szüksége a hazának…

– Siteriné Nacsa Mária –



0Hozzászólás

Herzlichen Dank für Ihren Kommentar - dieser wird nach einer Prüfung von uns freigeschaltet. Beachten Sie, dass dies gerade an Wochenenden etwas länger dauern kann. Kommentare von registrierten Usern werden sofort freigeschaltet - hier registrieren!

Még 1000 karakter






hirdetés