2020.01.10. 16:01
Ha elhangzik a bűvös szó…
Létezésünk csak akkor lehet teljes, ha magunknak tudhatjuk az élet legszebb ajándékát: esélyt adhatunk egy új életnek, lehetőséget, hogy az ártatlan, igaz szív hevesen doboghasson.
Gyermek: igazi csoda, és nem azért, mert egy szerelem gyümölcse. Varázslat, mert megtanít újra boldognak lenni, és nem csak egy pillanatra, egy egész életre. Rész a részünkből, hiszen mindannyian csupán néhány darabkából állunk, amelyek egyik pillanatról a másikra lerombolódhatnak. Egy részünk azonban mindig élni fog, amelyet gyermekünk kezébe adtunk, az pedig nem más, mint a szív!
Amikor megtapasztaljuk a szerelmet, azt gondolnánk, olyan földöntúli és hihetetlen, amit érzünk, hogy annál hatalmasabb és igazabb nem létezik. Az igaz szerelem: heves, megállíthatatlan, elhatalmasodó, melynek csak egy nagyon erős fájdalom vethet véget. Az elmúlás után vége a forró, egész testünket átható érzésnek, hirtelen felváltja az üresség: úgy érezhetjük, minden erőnk elszállt.
Nos, a gyermekünk iránt táplált szerelmet körülírni is nehéz, nemhogy megtapasztalni és nap mint nap a gondolattal ébredni. Létezésük első napjától megszűnünk létezni, legalábbis saját énünk számára. Már csak a meglétük is összezavarja, felborítja addigi mindennapjainkat, arról az érzésről már nem is beszélve, amikor első szelíd mosolyukat ránk szegezik. Eleinte a tettek árulkodnak piciny lelkük érzéseiről, majd az idő elteltével elhangzik az a szó, amire legbelül minden egyes földi ember vágyik: Szeretlek!
Nagy Emese
