Legalább van munka

Legalább van munka
© Fotó: Molnár Péter
Mindenféle politikai felhang nélkül jegyzem meg, még jól emlékszem arra, amikor a kilencvenes évek közepén az egyik bihari kistelepülésen a munkaképes emberek 65 százaléka csak tengett-lengett naphosszat, mert senki nem kínált nekik munkahelyet. A férfiak jobb híján a kocsmában múlatták az időt, verték el a munkanélküli-segélyt. Égerház Péter írása.

Bevallom, akkor elég kilátástalannak látszott a jövő, tartani lehetett tőle, hogy néhány évtized alatt teljesen elnéptelenednek az effajta kis falvak. A folyamat el is indult, de talán – kevés kivétellel – nem fejeződött be. Nem állítom, jobban nem alakulhatott volna, de már annak is örülni lehet, hogy az egykori elképesztő munkanélküliség a múlté. Persze ettől még a foglalkoztatottság szerkezete nem éppen ideális, de legalább a segélyezést felváltotta a közmunka, sőt nagyon sokan visszatértek a „munka világába”.

Miután az egészséges gazdasági struktúrát a privatizáció, illetve a globális érdekek diktálta piaci viszonyok teljesen felborították, már soha nem tér vissza az az ideális állapot, amikor az emberek nagy része képességének és képesítésének megfelelő munkakört tölthetett be. Így, aki dolgozni akar, bármit elvállal, ha biztos keresethez juthat. Ugyan miért lenne ebben akadály 20-30 vagy még több kilométer, amikor az utazását is megszervezik? Így volt ez már a múlt rendszerben is, amikor autóbuszok tucatjai hordták Debrecenbe a göcsös, konzervgyári, medicoros vagy műanyaggyári vidéki dolgozókat.

– Égerházi Péter –


Autóval, busszal vagy vonattal: rengetegen ingáznak Hajdú-Bihar megyében

A polgármester jó eséllyel meg tudja mondani azt, hogy a falubelije visszatér-e valaha.








hirdetés