Legalább tavaszi?

Akt.:
Ha tavaszi fáradtságot érzünk sokan ilyenkor magunkon, annak, legyen adott pillanatban bármily kellemetlen, esetleg még örülhetünk is. Tudniillik abból a szempontból megközelítve, hogy más, általunk egyelőre nem ismert, bajunk talán nincs. T.Szűcs József írása.

Csak éppen a szokásos tavaszi kerítette hatalmába testünk minden porcikáját. Ami amúgy éppen elég ahhoz, hogy olyankor ne érezzük túl jól magunkat a bőrünkben. Még ha egyéb nem szezonális bajainkról, amennyiben lehetséges, sikerül is elfeledkeznünk. Mellesleg, emlékeim szerint, szervezetünk téli lemerülésének eként való megnevezése nem volt mindig divatban. Pedig az ötvenes, hatvanas években sem voltak ezek a hónapok a dolgozó nép számára a „télből a nyárba” típusú egzotikus nyaralások ideje. Ergo: éppen elég okuk volt szüleinknek, nagyszüleinknek arra, hogy az első igazán tavaszi napsugártól ne csak a remény, de az azt elnyomó fáradtság úgyszintén rájuk törjön. Viszont a politikának aligha volt érdeke, hogy napirenden legyen a közbeszédben. Merthogy akkor, a kor filozófiája alapján, meg kellett volna oldani a problémát. De sokáig legfeljebb citromot, s még inkább citrompótlót tudtak volt ellene ajánlani. Igaz, később jó ideig mindennapi vitaminjainkat ki lehetett íratni orvosunkkal. S fillérekért megkaptuk őket. Kvázi állampolgári jogon. Hogy használtak-e annyit, mint mai, méregdrága társaik, nem tudom. Viszont nagyjából és nem véletlenül, körülbelül ekkor már lehetett a tavaszi fáradalmakról nyíltan beszélni, hisz volt mit ajánlani ellene. S már a narancs, mint természetesebb téli vitaminforrás ugyancsak rendszeresen kapható lett.

Mellesleg ez a fáradékonyság, ahogyan tapasztalom embertársaimon és magamon, még a róla elnevezett igazi tavasz híján is hatalmába keríthet bennünket. Nos, eme logika mentén, ha idén lesz végre jó idő, melengető napfénnyel, vagyis időjárási tavasz, akkor válunk majd igazán fáradttá. Még szerencse, hogy a melengető, egyre melegebb napsugarak nemcsak rosszkedvünk telét, tavasz elejét űzik el, hanem jó esetben ernyedt közérzetünket szintén felturbózzák.

Azonban ne feledkezzünk meg azon dolgozó honfitársainkról, akik sem tavaszi, sem nyári, sem téli fáradtságot nem engedhetnek meg maguknak. Leginkább azért, hogy el tudják tartani családjukat. Pedig államapuka pénzt, tavaszi és egyéb fáradtságot nem kímélve próbálja bedumálni nekik, hogy napról napra jobban élnek. Lehet, hogy mindennapi, saját tapasztalataik ellenére el kellene hinniük, s egyből terülj lenne számukra is az asztalkájuk. De inkább hagyjuk esetleges rossz közérzetü(n)k eme megközelítését. Merthogy lehetséges, éppen ez lesz a következő, vagyis a soron lévő választási év magyar tavaszának egyik legfőbb vitatémája. S alighanem azok is unni fogják már, akiket leginkább érintenek a majdani szópárbajok témái. Igaz, még mindig kevéssé egészséget próbára tévő a semmibe torkolló a politikai acsarkodásokat megunni, mint amikor a elkendőzhetetlen valóságból lesz nagyon elegünk.

– T. Szűcs József –








hirdetés