Lefelé folyik

Nem fürdik meg, kérdezte Matula bácsi, és Tutajos akkor még nem tudta, hogy utána úgy érzi majd: fel tudná dönteni a világot. Fábián György írása.

De, megfürdünk. Nyárvíz idején ki mindennap a városi strandon teszi szívesebben, ki pedig inkább szabad vízen, c) mindkettő, d) egyik sem.

Olykor heringekként zsúfolódunk egy kis enyhért a medencében, és szorongva gondolunk sok egyéb mellett „minden lében kakál” emberekre, vagy inkább a szabadba tartogatjuk mártózási vágyainkat, legyen az tó, vagy folyó, retúr á lá nátűr, csak persze nincs mindig kéznél egy Fövenyfürdő vagy egy Ugornya, úgyhogy vannak, akik a zavarosban vagy épp a tilosban is megkockáztatják, csob-csobban a víz, hív az Ohio.

Medence, állóvíz vagy folyó, kinek mi adatott; sok víz lefolyt a Dunán is, mossa a város minden szennyesét. Valamit visz a víz, egyszerre mindennapi és ezredéves tapasztalatunk, hogy mindig visz valamit. És mi mindent fog még hozni. Ki fogja még úgy érezni, hogy fel tudná dönteni a világot, túl vagy innen vagy onnan, a Duna Menti Ön- és Köztársaságban. Gyors vagy lassú lefolyású folyóügyeink sodrában.

– Fábián György –








hirdetés