Lecsípni a többieknek

Nem is olyan régen a debreceni közgyűlés zárt tárgyaláson tűzte napirendre négy intézményvezető fegyelmi ügyét, akikről az előzetesen vizsgálódó bizottság megállapította, hogy törvényi bekezdéseket és rendeleti paragrafusokat sértettek.

B. Gergely Krisztina jegyzete

Megbízási szerződésként felvett, akár pitiánernek is tekinthető pár százezer forintokról szólt a történetük, amivel vétkesen megszegték a közalkalmazotti jogviszonyukból eredő, lényeges kötelezettségeiket. Büntetésük az egyik legenyhébb volt: 10–12 hónappal meghosszabbították az előmeneteli rendszerben történő várakozási idejüket.

Ha innen nézem, talán van indokolt módosítás is az államreform-tervezetben, amellyel „a fentiek” legújabban riogatnak. E szerint ugyanis „a rugalmasabb munkajogi típusú eljárási szabályok keretében megkönnyíthetik a szakmai alkalmatlanság esetén történő gyors elbocsátást, s a vezetői beosztásban levőknél is könnyebbé tehetik a felmentést.” Hát legyen úgy, aki nem alkalmas a feladatára, nem ismeri a kötelességeit vagy nem tartja be, holott muszáj lenne, menjen, van helyette más!

A nyelvpótlékra gondolva egyfelől úgy vélem: aki vette a fáradságot és nyelvvizsgát tett, folyékony beszélgetésre képes idegen tájak embereivel, igenis kapjon több pénzt. Másfelől viszont már diplomát se adnak e papír nélkül, akkor meg mi végre jár érte pluszpótlék? Ha pedig a 13. havi fizetés vagy a kedvezményes utazás „kiváltsága” jár az eszemben, valamiért mindig a köztisztviselői jutalom ötlik fel bennem. A sok (al-)polgármesteri millió, a köztisztviselői több százezrek forintja.

Azokból nem lehetne lecsípni valamennyit a többi érdemes javára?








hirdetés