Látva lássanak

Látva lássanak
© Illusztráció: Getty Images
Tehetségkutató vetélkedők pergőtüzében élünk a TV csatornák jóvoltából. Olyannyira, hogy az egyiken az egyik fajta még véget sem ér, de már hirdetik a következő évadját, függetlenül a várható érdeklődéstől. Biztosra mennek. Fő a nézettség, jöjjön a reklám! Bejön nekik! Mert az elő-előválogatókon is ezrek várnak Isten szabad ege alatt arra, hogy sorra kerüljenek! Egyszer úgyis sorra kerülnek. Réti János írása.

A műfaj legtöbbször ének, zene, tánc, valami artisztikum. Újabban felbukkannak teljes képtelenségek, amit azok sem gondolnak komolyan, akik előadják, de ott vannak a képernyőn! És ez itt a bökkenő! Mert a tehetséget vagy magunk vesszük észre magunkban, vagy szülő, esetleg tanár, illetve a környezetünkből valaki. Haverok, ismerősök. Ebben a felsorolásban a legveszélyesebb ha a szülő fedezi fel a tehetségnek vélt tulajdonságot, mert sajnos el is hiszi, hogy az ő megállapítása tuti! Ekkor ugyanis nemcsak az érintett gyerek, hanem az egész család átáll a vetélkedő, a leendő válogatás rezgésszámára. Kideríteni, hogy a zsűri hülye-e, mert nem juttatja tovább a csemetét, vagy zsenik gyülekezete, hiszen látják, amit ők elejétől fogva tudnak! A következőkben a zsűri és a csatorna valakijei kiválasztják a próbán, hogy a bemutatkozók közül kit raknak fel a képernyőre, és kik azok, akiket már „élből” hazaküldenek. De a rettenetek közül néhányat bent hagynak elborzasztásul, hogy alakuljon a nézettség, aztán meg úgyis kiválogatják a javát! Amíg ez tart, az a műsor legkeservesebb része. Mert amíg összejön a döntő mezőnye, addig a közönség lenyel jó néhány kretént, magamutogató idiótát, televíziós környezetszennyezőt. De akik figyelik a történéseket, azok észrevehetik, hogy akik előadják magukat, azok közül vannak, akik tudják magukról, hogy nem oda valók és tudták eddig is, de a képernyőre kerülés a lényeg! Hogy megismerjék a buliban, hogy elmondhassa, hogy ott volt, meg azt, hogy de kár, hogy nem láttál. A mi világunkban a láthatóság döntő. Ezeknek a „versenyzőknek” ugyanis nem számít a továbbjutás, az élő műsorba kerülés, mert nekik csak az fontos, hogy ott voltak a képernyőn ország-világ előtt. Ők is tudják, hogy nincs tovább, de láthatók voltak. A kérdés végül csak az, hogy ők mutogatták-e magukat inkább, vagy a zsűri tagjai őket a szerepükben? A többit döntsék el a tehetségesek! Majd egymás között.

– Réti János –








hirdetés