Látóképen nem a víz zavaros

Akt.:
A partra már csak ellenőrizetten lehet bejutni – horgászni
A partra már csak ellenőrizetten lehet bejutni – horgászni - © Fotó: Derencsényi István
Debrecen – Nem a szörfösöknek kedvező a „hátszél” az eddig hármas társbérletben használt tavon.

Ahhoz, hogy a most következő történetben rejlő ellentmondásokat megértsük, érdemes olyan szemüvegen át olvasni, amelynek egyik fele a szocializmusban természetesnek vett szabályozottság nélküli tűrés, a másik a jelen kőkemény kapitalista jogrendszere.

Harminckét évet nem akarunk csak úgy feladni.
HALÁSZ LAJOS

Csak a horgászok

Az időrendet félretéve, kezdjük egy közelmúltbeli bejelentéssel, melyről akkor részletesen beszámoltunk.
„A múlt év végén életbe lépett miniszteri rendelet lehetőséget adott arra, hogy a horgász egyesületek országos érdekképviseletét és koordinációját ellátó Magyar Országos Horgász Szövetség (Mohosz) válhasson a halgazdálkodási szempontból fontosabb vizek kezelőjévé. A mintegy 60 hektáros Látóképi-tározót is stratégiai fontosságú vízterületté nyilvánította a Mohosz, mérlegelve az élőhely- és horgászturisztikai célú fejlesztések szükségességét és igényét. A szövetség a hasznosításba partnerként bevonta a Ponty Centrum Horgász Egyesületet, de a haszonbérletet nem adta át. A szükséges infrastruktúra-fejlesztések tervezéséhez és megvalósításához pedig együttműködik a Hajdú-Bihar megyei Fejlesztési Ügynökség Nonprofit Kft.-vel.”

Már ekkor megkérdeztük a változásban érintetteket, mi lesz a tavat évtizedek óta szintén használó naturistákkal és szörfösökkel, azaz szélvitorlásokkal. Az illetékességet valamennyien elhárították, csak annyit sikerült nem hivatalosan megtudni, a szörfösök biztosan nem szerepelnek az elképzelésekben. Ennek aztán rövidesen nyomatékot is adtak, ugyanis többen azzal a panasszal fordultak szerkesztőségünkhöz, hogy be sem engedi őket az új üzemeltető, vagy ha igen, 15 méternél közelebb nem mehettek a parthoz. Ha mégis, rendőröket hívtak rájuk.

Kivágtak és telepítettek

Mivel a szélvitorlások jelenléte évtizedek óta nyilvánvaló a Látóképi-tavon (nemegyszer megyei bajnokságot is rendeztek ott ebben a sportágban), megkerestük a Petőfi Kulturális, Szabadidő és Sport­egyesület elnökét, Halász Lajost, hogy tisztázzuk a helyzetüket. A volt Gördülőcsapágy Művekben egykor megalakított MHSZ-klub jogutódjának a vezetője értetlenül vette tudomásul a megváltozott helyzetet, amit azonban jogsértőnek tartott. Állította ugyanis, hogy nekik megállapodásuk van a tó állami kezelőjével, a Tiviziggel. Itt ugorjunk vissza a kezdetekhez.

A városi tanács és a Hazafias Népfront 1984-ben kereste meg a Petőfit, hogy a látóképi L–1-es tározónál rendre feltűnő, és ott a vízben lévő 20-30 centiméter vastagságú fák miatt balesetveszélyesen ténykedő szélvitorlásokat karolják fel, teremtsék meg a biztonságos feltételeket a sportolásukhoz. Így kerültek hozzájuk a szörfösök, akikkel megvárva az őszi lehalászást és ezzel a jelentős vízszintcsökkentést, engedélyt kértek a vizet ke­zelő hortobágyi halgazdaságtól a fák kivágására, amit a tó befagyott jegén el is végeztek. A következő lépésben az úgynevezett félsziget csücskében, ahol tanyát vertek, 350 darab cölöpöt vertek le műanyag fóliával bélelve, hogy az állandó hullámverés okozta partszakadást megállítsák. Később kutat fúrattak, és vásároltak 122 facsemetét, melyet maguk ültettek el és gondoztak a tó körül. A kulturált körülmények megteremtésére három konténert vittek ki a bázisukra, és egy 18 négyzetméteres stéget is megépítettek.

Emellett nehéz lenne felsorolni, mi mindent csináltak önzetlenül az egyesület tagjai, hogy eleget tegyenek a kitűzött céloknak, melyeket hallgatólagosan korábban az önkormányzattal is egyeztettek.

Átengedett terület

Erről árulkodik egy 1995-ben készült nyilatkozat is, amit a tó keleti oldalán lévő földterületeket kárpótlásként megkapó 112 tulajdonos adott írásba. Eszerint – mivel a parcellákat érthetetlenül a vízig mérték ki – a vízparti közlekedéshez szükséges út területét, illetve a félsziget 300 négyzetméteres csücskét átengedik az önkormányzatnak. Mindezt kizárólag közösségi célra (szörf, nudisták, horgászok, pihenni vágyók) hasznosítva. Feltételként kérték a teljes agglomeráció kommunális fejlesztését, amit nem kaptak meg, így a „csücsök” maradt osztatlan közös tulajdonuk, csak az utat „adták” át a helyhatóságnak. Ezért gondolta úgy Halász Lajos, hogy őket onnan csak jogtiporva lehetne kitiltani, ugyanis a tulajdonosok hozzájárulásáért ők talpaltak, és miután az önkormányzat nem teljesítette a tulajdonosok feltételét, a használat joga hallgatólagosan rájuk szállt.

Ebben erősítette meg őket az a partneri együttműködés is, ami köztük és a Tivizig között évtizedeken keresztül működött. Dokumentumok bizonyítják, hogy még a tavat érintő Civaqua-program véleményezésébe is bevonták az egyesületet. Ezek után hidegzuhanyként érte őket, hogy a 32 éve „belakott” helyüket egyik napról a másikra nem használhatják, előbb-utóbb szedhetik a sátorfájukat. (Egy nem hivatalos válasz szerint ez azért is indokolt, mert a tóhoz kimért 6-8 méteres sávban van a bázis, vagyis állami tulajdonon.)

Jogos vízhasználók!

Ám a tóparton kialakult helyzet zavarossága nemcsak az egykor rosszul kimért parcellákban érhető tetten. A további kutakodáshoz ugyanis megkerestük a Tivizig igazgatóját, de Bara Sándor tovább irányított a Tiszamenti Regionális Vízmű Zrt.-hez, mondván, mint vagyonkezelő, két éve a szolnoki székhelyű céggel kötöttek üzemeltetői szerződést, mert nekik a létszámcsökkentés miatt nincs rá emberük. A TRV Zrt.-től végül megkaptuk a választ: „Az üzemeltetési szerződésünkben szerepel, hogy a horgászegyesület mellett a tározón hasznosítási jogot szerzett még a Naturisták Látóképi Egyesülete, az MGM és a DOTE Szörf Szakosztálya. A szerződés szerint az említettek tevékenységét, ott-tartózkodását tűrnünk kell. Arra, hogy az említettek közül kinek, milyen jogosultsága van, és az meddig terjed, a szerződés nem ad eligazítást.” Vagyis az állításával egyedül maradt Halász Lajosnak van igaza, ugyanis minden megkérdezett úgy tudta, nincs semmiféle engedélye a szörfösöknek. Pedig van: „Az üzemeltetésről szóló szerződést így kötöttük meg, annak jogai közül a TRV Zrt. vissza semmit nem vont.” Ebből úgy tűnik, a petőfisek továbbra is jogszerűen szörfözhetnének a tavon, bár lehet, ez már nem sokáig tart, mert a Ponty Centrum ügyvezetője, Halasi-Kovács Béla megkeresésünkre csak annyit közölt: július 19-én többek között a megváltozott vízhasználati jogról is egyeztetnek a Tiviziggel és a TRV Zrt.-vel, azután a tájékoztatásra felhatalmazott fél szívesen áll a sajtó rendelkezésére.

Égerházi Péter


Kártérítést követelnek

Miután várhatóan el fogják veszteni a vízhasználati jogukat, hiszen az új törvényi szabályozás is csak másodlagosnak tekinti az úgynevezett jóléti hasznosítást a mezőgazdaságival szemben a tavakon, már a kártérítés foglalkoztatja a petőfiseket. Halász Lajos elmondta, ügyvédhez is fordultak, hogy mindabból a ráfordításból viszontlássanak valamit, amit 32 év alatt pénzben, energiában, munkában befektettek feladandó „otthonukba”. Igaz, sok minden nem forintosítható…









hirdetés