Latinovits Színház – „Debrecen már megtette a magáét”

Budapest, Debrecen – A korábbi
színházigazgató, Csányi
János szerint a saját erő mellett
külső forrásból
valósulhatott volna meg az új
játszóhely.

Csányi János, a Csokonai
Színház volt igazgatója,
az új színház szakmai
koncepciójának szellemi atyja
újságírónktól
értesült a csütörtöki
fejleményekről, s úgy
reagált: nagyon sajnálja, hogy a
Debreceni Színházi Régió
elgondolása csak
töredékesen valósul meg.

– Az engedélyezési
tervekig én vezettem a szakmai munkát. Az
első pillanattól kezdve arról volt
szó, hogy a színház
szerkezeti
felépítését a város
saját erőből finanszírozza, de
a belsőépítészet
és a színháztechnológia
költségeit illetően már
kormányzati, illetve nemzetközi
forrásokra is számít –
hangsúlyozta Csányi
János
. – Bár
rendkívül nehéz helyzetben van az
ország, tragikusnak tartom, hogy az állam
nem segíti ezt a
kezdeményezést.


Úgy gondolom, Debrecen már megtette a
magáét. A színházi
kultúra támogatása
állami ügy, s így az államnak
most is kötelessége és érdeke
segíteni. Nem tudok olyan
színházról, amely akár fele
vagy egyharmad részben városi
erőből épült volna meg. Ha arra
gondolok, hogy Pécs lassan belebukik a
kulturális fővárosi projektbe,
Debrecennek pedig csak egy kicsit kellett volna
segíteni, hogy sikeresen
megvalósítsa mindazt, amit a
kulturális fejlesztés terén
eltervezett, akkor különösen
tragikusnak mutatkozik a helyzet –
fogalmazott a volt
színházigazgató.
Csányi János azt
reméli, hogy a most kialakult helyzet
csupán átmeneti, s ha már
így történt, legalább
felhívhatja a figyelmet arra, hogy cselekednie
kell a kormányzatnak. Bár Csányi
sajnálja, hogy Debrecenben nem
folytathatta munkáját, továbbra is
szívén viseli az új
színház sorsát, és
örülne, ha végül
megvalósulna és sikeres lenne a
játszóhely.

A szakember, mint
érdeklődésünkre elmondta,
utóbb a Károli Gáspár
Református Egyetem felsőfokú
színházi és filmes szakmai
képzést végző új
intézete létrehozásának
előmozdítójaként
ténykedett, s a napokban nevezik ki az
intézet igazgatójának.