Nem létezik a huszártiszt, akiről Debrecenben utcát neveztek el

Akt.:
A debreceni csata elesett katonái a Honvédtemetőben nyugszanak
A debreceni csata elesett katonái a Honvédtemetőben nyugszanak - © Fotó: Molnár Péter
Debrecen – A Debrecen területén lezajlott fegyveres konfliktusok részletei, eseményei rendre jelentős pontatlansággal jelennek meg a köztudatban. Mind közül kiemelkedik a második világháború. A légitámadásokról, és a városért zajló októberi harcokról rengeteg téves információ kering közszájon, melyekkel a helytörténészek már-már kilátástalan szélmalomharcot vívnak. Nincs ez másképp a szabadságharc egyik utolsó összecsapásával, a debreceni ütközettel kapcsolatban sem. Horváth Attila helytörténész írása.

2017. augusztus 3-án lehetett olvasni a Hajdú-bihari Napló hasábjain az „A debreceni hősre emlékeztek” című cikket, melyben a Debreceni Kossuth Társaság elnöke történetet oszt meg Szarka kapitány hősi haláláról, és az állítólagos Szarka-féle sír is említésre kerül. Megütötte a szemem, hogy korabeli újságírói és levéltári források támasztják alá ezeket az információkat. A cikk elolvasása után azonnal Gyalókay Jenő ezredes hadtörténész sorai jutottak eszembe:

Néhai Riedl Frigyes találóan mondotta, hogy »a magyar ember a hírlapok papagája«; elhisz és valóságként ad tovább mindent, amit az újságok eléje tálalnak s nem kutatja, vajjon igaz-e, amit olvasott?”

Az 1848–49-es szabadságharc történetének, azon belül is egy-egy csata, ütközet lefolyásának kutatása ma sem egyszerű feladat. Az 1849-es császári győzelmet követően valamennyi fennmaradt irat a bécsi levéltárba került, és nem volt kutatható. Ez az állapot egészen az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlásáig fennállt. Ezután az iratok hozzáférése már nem ütközött elvi akadályba, sőt később jelentékeny részük másolat formájában a budapesti levéltárakban lelt új otthonra. A tudományos igényességgel készülő munkák ettől az időszaktól datálhatóak. Sajnos az 1918-ig Magyarországon megjelenő kiadványok történelmi értéke kevés kivételtől (például Görgei 1852-ben megjelent visszaemlékezése) eltekintve a nullával egyenlő. Ezeknek a munkáknak a súlytalansága egyértelműen a források hiányával magyarázható. A debreceni ütközetről a korabeli sajtóban közölt írások szintén a mese világát közelítik meg. Jelesül a Hon folyóirat 1867-es számaiban folytatásban megjelent Pongrácz István őrnagy visszaemlékezése, és a fentebb említett cikkben hivatkozott Vasárnapi Újság 1861. évének 7. és 25. számaiban közölt Szarka kapitány sírjának misztériuma.

Szíven szúrt valóság

Előbbinek elolvasása különösen ajánlott a téma iránt érdeklődők számára, hiszen kiválóan látható a sorokból, hogy miként kopik meg egy honvédtiszt (Nagysándor vezérőrnagy táborkari főnöke, az ütközet katasztrófával végződő felvállalásának szellemi vezére) emlékezete az összecsapás után 18 évvel. A másiké nemkülönben, mert abban pedig a nép ajkán lassanként debreceni hősi eposszá nemesedő kitalált történetet lehet tanulmányozni, mely egy olyan honvédtisztről szól, aki – a történethez szorosan illeszkedve – a képzelet szüleménye.

Szarka (Zarka) János kapitány – kiről a Nyulason még utca is van elnevezve – nem létező személy. A mese kitalálói minden bizonnyal az 1. „Császár” huszárezred 35 éves alszázadosára, Szarka Mártonra gondolhattak. Szarka 1832-ben csatlakozott a huszárezred zászlójához. 1834-ben tizedes, 1844-ben már őrmesteri rendfokozatot érdemelt ki. 1848. december 5-én nevezték ki hadnaggyá, és a tavaszi hadjárat nagy ütközeteiben már alszázadosként harcolt.

Azonban Szarka Mártonunkkal van egy aprócska bökkenő. Nevezetesen, hogy elfelejtett meghalni a debreceni ütközetben: sebesülten orosz fogságba esett. Tehát nem állja meg a helyét az a feltételezés, miszerint Szarka kapitányt szíve környékén szúrták meg és gyorsan elvérzett. Ezzel szöges ellentétben, felgyógyulása után, 1850. február elején Sopronban közlegényként besorozták a császári 6. huszárezredhez, ahonnan majd 1857-ben őrmesterként szerelt le. Feltámadott volna haló poraiból? Aligha.

A feljegyzések szerint

Ki nyugszik hát a Hosszúpályi felé vezető út mentén lévő sírban, már ha egyáltalán porlad alatta valamelyik huszártiszt földi maradványa? Az 1. „Császár” huszárezred az ütközetben 138 főnyi veszteséget szenvedett. Szarka Mártonon kívül aznap még két tiszt került veszteséglistára: Pethő Gusztáv hadnagy, aki az ütközetben megsebesült, illetve Reinhold Ádám főhadnagy, aki hősi halált halt. Jelenlegi információink szerint a hadtest lovashadosztályát és Korponai János maréknyi csapatát erősítő fél 8. „Coburg” huszárezred, és az egy századnyi erőt képviselő 7. „Reuss-Köstritz” huszárezred nem veszített tisztet az ütközet folyamán.

Reinhold Ádám főhadnagy sírja? Az az érzésem, hogy hiábavaló volna az erőlködésem, és maradunk továbbra is a mesék ingoványos talaján: a szélmalomharc zajlik tovább…

– Horváth Attila helytörténész –


Rimóczi bácsi vándorhegedűs húzza a Hortobágyi csárda előtt, 1936
Debrecen - A 1848–49-es szabadságharc utáni megtorlások üldözöttjeinek egy része a pusztában keresett menedéket. A betyárság fészkének tekintett csárdavilág rendszabályozásakor három kategóriába sorolták az „intézményeket”. Akkor Debrecen határában még tizenhét mulatóhely működött, s a szigorítás id...

„… némelyeknek izgalmasan szép együttes, míg mások még mindig rendezetlenséget, tervszerűtlenséget látnak benne”
Debrecen - A történeti tények ismeretében természetesnek vehető az eklektikus városkép. Fejezetek Debrecen történetéből, 21. rész: A falusias nagyváros és az idegenek. A 16–19. századi Debrecen a messziről jött idegen számára igen különös hely lehetett. A gazdagnak tudott település arculata ugyan...



0Hozzászólás

Herzlichen Dank für Ihren Kommentar - dieser wird nach einer Prüfung von uns freigeschaltet. Beachten Sie, dass dies gerade an Wochenenden etwas länger dauern kann. Kommentare von registrierten Usern werden sofort freigeschaltet - hier registrieren!

Még 1000 karakter

A kommentelés opció, a jó magaviselet kötelező! Moderációs elveinket itt olvashatja .

Lakóhelyem.
HAON.HU






hirdetés