Év utánpótlás edzője: A kézilabda hobbi és életforma is
Az Év utánpótlás edzőjévé választották Dobszai Jenőt, a Debreceni Sportcentrum-Sportiskola szakemberét, a debreceni Kazinczy Ferenc Általános Iskola és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény igazgatóját.
– Büszke vagyok az elismerésre, a szakmai pályafutás csúcsa. A sportiskola terjesztett fel, s Komáromi Ákosné hívott fel a jó hírrel. Amikor annak idején elindultam, nem tudtam, hogy ilyen messzire jutok… Féltettek Debrecentől, hiszen ős-dunántúli vagyok. Immár harmincöt éve élek a cívisvárosban, most már nehéz lenne elmenni innen. Bár nem volt könnyű megszokni, hogy kimegyek a Debrecen táblához, és nem akad meg semmiben a szemem…
Gyerekek között
Dobszai Jenő a szombathelyi tanárképző főiskolán került komolyabb kapcsolatba a kézilabdával, ahol matematika-testnevelés szakon tanult. Edzői pályafutása során mindvégig gyerekekkel foglalkozott, a legidősebbek 16 évesek voltak.
– Nem fordult meg a fejemben, hogy felnőttekkel dolgozzam. Ehhez a korosztályhoz értek jobban, köztük telnek a mindennapjaim. Eleinte addig akartam csinálni, amíg egy diákolimpiai bajnoki címet nem szerzek. Aztán még egyet, meg még egyet… Lányokkal kezdtem a munkát, többek között Rádinné Tóth Rózsa, Antos Zsuzsa, Szarvas Anikó, Katkó Andrea is a tanítványaim közé tartozott. Kiváló iskola volt. Teljesen eltérő a két nemmel dolgozni, a lányoknak más a lelki alkatuk, másképp terhelhetők. A fiúkkal egyszerűbb, hiszen a férfias problémákra egy férfiedző könnyebben tud reagálni.
A szakember 1984-től kezdte meg a Kazinczy iskolában – kollégájával, Vámos Miklóssal karöltve – olyan kézilabdabázis építését, amely felveheti a versenyt a földesi, nádudvari alakulatokkal. Az első jelentős sikert 1989-ben könyvelhették el, egy diákolimpiai ezüstéremmel, a következő esztendőben pedig sikerült az élen végezniük e kiírásban. Az elsőt további diákolimpiai bajnoki címek követték.
Beépült életükbe a sport
A sport és az igazgatói munka kiegészíti egymást – vélekedett Dobszai Jenő, amikor arról kérdeztük, hogyan tudja összeegyeztetni a kétféle tevékenységet. – A kézilabda hobbi és életforma is egyben, s a munkaidőn kívül végzem, leginkább késő délutánonként és hétvégéken. Azonban ha csak az egyiket csinálom, hiányzik a másik – tette hozzá. – A feleségem is testnevelő, nagy segítség, hogy szakmabeli. A gyerekeink is sportoltak, cselgáncsoztak, hoztuk-vittük őket edzésekre, versenyekre. A család életébe szervesen beépült a sport.
A szakember szerint komoly problémát jelent, hogy Debrecenben jelenleg nincs első osztályú férfi kézilabdacsapat, hiszen így – bár vannak tehetségek – nincs minta a fiúk előtt. – A játék szeretete viszi őket előre, s szeretnének egyszer nagycsapatban játszani. Az a gond az utóbbi időszakban, hogy mire felépítjük a fiú utánpótlást, eltűnik a férficsapat. Szeretnék egyszer megint úgy ülni Debrecenben a lelátón első osztályú férficsapat meccsén, hogy mutathassam a tanítványaimnak az egyes játékosokat: ő is sportiskolás volt, és a Kazinczyba járt…
Eredményei:
10 magyar bajnoki cím:
korosztályos bajnokság: 1996 (OSB), 2004, 2008, 2011
diákolimpia: 1990, 1995, 1996, 1997, 2005, 2011
6 második hely:
korosztályos bajnokság: 2006, 2009, 2011
diákolimpia: 1989, 1994, 2004, 2009
3 harmadik hely:
korosztályos bajnokság: 2007, 2011
diákolimpia: 2009 (lány)
A Kazinczy iskolában folyó munkát 2007-ben az MKSZ „A magyar kézilabdázásért kitüntető cím” adományozásával ismerte el.
